Szóval úgy döntöttem, kiírom magamból azt, ami most vagyok. Mert az ember folyamatosan változik, folyamatosan alakítja a környezete, a kapcsolatai, a tanulmányai, a munkája, és én is olyan vagyok kicsit, mint az agyag, a külső hatások befolyásolnak, megformálnak. Vannak persze alaptulajdonságok, amik nem változnak, vagy csak nagyon erős hatások számára, úgy mint az intoleranciám a butasággal szemben, az érdektelenségem a politika, vallás irányába, ennek ellenére életben tartott komoly véleményem mindkettőről. Érdekel az informatika, minden ága, de legjobban a robotika, űzöm a sziklamászás nemes sportját, aminek úgy gondolom kezd elkorcsosulni a filozófiája a mai világban. Szeretem a romantikus filmeket, álmodozó vagyok, épp ezért kevésbé cselekvő típus, bár néha megszáll az oroszlánszellem. Ha valamit megszereztem, hajlamos vagyok hozzá ragaszkodni, törődni vele és törekedni arra, hogy jól érezze magát velem. Értékelem azt a kevés barátomat, ami van, de az önzőségem és az önzetlenségem épphogy rossz irányba borul, nem úgy, mint a mindenkori párommal, akinek a boldogságáért hajlamos vagyok akár saját magamról is megfeledkezni. Próbálok változni. Próbálom magam változtatni, de éppúgy, ahogy az agyag is nehezebben változik saját magától, én sem változom könnyen. Megvannak a magam jó és rossz szokásai, tudok sírni, és nem szégyellek, bár hiszek a büszkeség és önbecsülés adta erőben, ugyanúgy, ahogy hiszek a társak adta erőben is, társ alatt mind a barátaimat, mind pedig a családomat értve. Szeretem a családom, de nem kötődöm hozzájuk feleannyira sem, mint kellene, pedig tőlük talán többet kaptam, mint valaha bárkitől fogok. Talán adtam is vissza annyit cserébe. A múltam egy furcsa, csúf színekkel festett kép, ami semmi másra nem jó, mint alaptalan vádaskodásra, néha nagy röhögésekre, szégyenérzet felidézésére, annak a tudására, mi az, amit nem akarok megismételni. A komor foltok között azért akad olyan is, amit szívesen átélnék újra. Helyenként a kettő szoros kapcsolatban áll. Aktívnak tartom magam, ugyanakkor lustának. Nem szeretem elpazarolni az időmet, mások mégis azt mondanák, elpocsékolom minden percem. A hasznosságérzet egyénfüggő. Nem vagyok barátja a bürokráciának, tiszteletteljesen elkerülöm amíg lehet. Szeretek szellemi és fizikai kihívásokkal is megbírkozni, szívesen próbálok ki új dolgokat, mindig szívesen tanulok, még akkor is, ha az nehéz. Utálom, ha olyasmire kell pazarolnom az időmet, aminek a jövőben nem lesz értelme, mert új tapasztalatot nem ad, a következményei pedig nem változtatnak semmin. Szeretem a nyelveket. A németet kevésbé, mint az angolt, a magyart kimondottan, a spanyolt majd megtanulom, most nincs időm rá. Szeretek olvasni, amit kevés fiatal mondhat el, még kevesebb kedveli a fantasy világokat, vagy az igazi sci-fit, de talán ebből a szempontból is jó közegekben mozgom. Kedvelem az animéket, követek mangákat, a japán mentalitás, kultúra éppanyira megfog, mind a skandináv. Írtam volna tovább, de kifogyott a karakterszám.