Művészet a háború, művészet a szeretet,
Művészien etetik meg veletek a szemetet,
A szavaim elmédbe acél kötelekként vágnak,
A világban, ahol az értékek közhelyekké váltak,
Álljunk meg egy szóra, mint az áruk besorolva,
Úgy vártok a sorsotokra, mi nem állunk be a sorba,
Szabadnak születtünk, a mi vérünk lázad,
A holnap bizonytalan, ezért élünk a mának.
Én nem tartom a hátam, csak a testvérekért,
Mert nekem az is elég, ha csak a testvérem él.