-Istenem Hugo ezt megint, hogy csináltad?-nézett a fel kötött kezemre a dadám mire én lepillantottam rá.
-Fára másztam....-mondtam és csak pislogtam párat...


Hugo nevet kaptam. Lehet anyám kérése volt...nem tudom minden esetre büszke vagyok rá.
3 évvel vagyok lemaradva bátyámtól Léontól, akiért tűzbe tudnám tenni megmaradt kezemet is. Csak nem tűzbe tettem, inkább utána ugrottam...Isten véled 18. század, Bonjuor 2016.

A bohókás testvér szerepét játszom. Én vagyok az aki akkor is mosolyt tud rajzolni az arcára mikor mindenkinek sírni támadna kedve. Kissé olykor túl magyarázok dolgokat ilyenkor heves mutogatásba kezdek és be nem áll a szám. Órákig tudnék csipogni ha egyszer csak Léon nem szólna, hogy vegyek levegőt. Volt egy családom...most már csak egy bátyám van és két apró gyermek.

Mozaik szempárom van.
Az egyik kezemet le kellett amputálni, könyéktől lefele. Pontosabban a jobb kezemet.

[166053 AL]-Testvér...hiá ba elválaszthatatlanok vagyunk.