Csillagfényes, holdsugaras estét nektek!

Hát magamról annyit, hogy műkedvelő íróként, alkesz rockerként és nonkonformista nagykamaszként tengetem hétköz- és ünnepnapjaimat. Hm... Ha érdekel valami, amit nem tudtál meg, írj egy egy pici levélkét... (Megbocsátom, ha nem illatos, rózsaszín levelezőlapra írod). Innentől beszéljenek a verseim helyettem...

Az őrület tüze

Az emberek közt lecsukott szemmel járok,
De így is a felfedeztetésre várok.
Rettegve rajtam pillantásomban
Az őrület tüzét és csillagfényét.
Tudom, engem vár egy álomban
Néhány apró lépés és ezer fényév.

Lángoló utak és égő erdők mögöttem,
Az őrület fekete fellege fölötten:
Űznek, üldöznek, hajtanak előre,
Bár láthatnám, mi lesz belőle!
Visszafordulás nincs. Midnen porrá égett,
Minden védangyal, ki eddig kísért, védett.

Hátranézek egy szakadék túlsó partján.
Az őrület tüzétől szememben
A híd most lángra lobban,
Mint a szívem, olyan szépen lobog.
Egyet roppan még,
Aztán porrá ég
–Hiába jönnek már a vándorok –
Eltűnik a szurdokban.
A túloldalon áll, vár egy ember.
A tisztább lelkű, józan lényem volt talán.

Fák redves, mohos törzsét faggatom,
A sár málló rögeit valaltom:
Utam célhoz vezet egyszer vagy
Egy nagyobb tűzbe rohanok majd?

Nincs más esélyem, csak rohanni előre
A végzetembe. Vagy éppen hogy előle?
Hall-e még aszebbik világ felőlem?

........................................................ ...........................

Csak megyek, és még mindig erdőtüzek jelzik utamat.


A tündérgyermek dala

Nem tudom, ki vagyok,
Nem tudom, mennyit érsz,
Nem tudom, miért vagy.
Árva vagyok, egy tündér itthagyott,
Ijesztően furcsa, te mégsem félsz,
Szinte várod, hogy lelkembe fulladj.

Várost zúznék porrá,
Hegyeket tolnék el,
Bármit kérsz, megteszem.
Vadul táncolnék kastélyok ormán,
Vihart támasztva egy szép énekkel
Ha neked majd éppen ettől tetszem.

Tengert választok szét,
mint egyszer tette más,
Népéért, szent célért.
És én ezzel még többet elérnék:
Velünk összeforrhatna két világ,
Csoda sületne, mit senki sem ért.

S két lépést sem teszek,
Mik hozzád vinnének,
Eléd vezetnének,
Pedig tudom: ha várok, elveszek.
Őrült álmaim csendesen félnek,
Visszatartanak ők, a bölcs vének.

Tündérek árvája,
Varázslat gyermeke,
Valós csoda vagyok.
Elcsábított a szép közöny bája,
Tündér-anyám ringató éneke,
És hozzád ezért nem indulhatok.

Ha végigolvastad a verseim, azt köszönöm. Egyébként ideraktam annyit, amennyi elfért, mert aki az adatlapom nézi, annak biztos sok az ideje, és akinek sok az ideje, az netezés mellett/helyett inkább olvasson verset!