Üdvözlök mindenkit a színpadon, mit csak életnek csúfoltok, hol én, tört tükrök hercege léphetek csak a függöny mögé. Az igaz őrület, de oh ki írja eme darabot? Egyszer volt, hol nem, született egy tükör a semmiből. Egy tükör, mi mindig az igazságot mutatta, tükröm, mi mindig a szemembe hazudik. Ám egyszer megrepedt. Megrepedt,a kozmosz darabokra esett. Keringőt járok féltett titkaid könyvével, hisz én vagyok az őrület hercege.

A nevem Ephraim Caldeth, egy mániákus, minden egyes tettem, zakkant metaforám egy újabb küzdelem, ki lát még is a mélyére? A legrosszabb ellenség, egy csontváz a szekrényedben, koronázott élősködő, karácsonykor pedig én hozom az ajándékokat. Vadászok, osztva népeidet, az éjből lesve bűneidet, én vagyok az igazság szelleme! Ujjakba zárt művész, te bolond.
Egy csók, egy szakadt kendő, ó ártatlanság!

[148737 AL] Óh húgom, fájdalmas hangod templomomban zeng tovább.

[272328 AL] Téged zsigerből.. kósza alkotás.

[73407 AL] Gyilkosok sötét titka az éj leple alatt.

Leszármazottaim:
[73419 AL] Icipici kicsiny harapós lányom.