Szerepes karakter

1978. ismeretlen hónap, ismeretlen nap, Las Vegas, Nevada állam,
USA

Gilbert hangokat hallott. Gilbert? Hisz aligha tudhatja, hogy így hívják - vagyis csak így fogják hívni. Az anyja nem mondott neki semmit, csak néha napján ezt: „Menj az utamból! Takarodj! Szánalmas kölyök… vidd innen az öcsédet! Hol a fenében van a cigim?” De már nem mond semmit. Gilbert aligha tudhatta, miért törték rájuk az ajtót. Magához ölelte a kis csöppséget, és reszketett. Félt mindentől, amióta csak tudta az eszét. Egy csomó furcsa ruhás ember lépett be a lakásba. Egy sötét alak magasodott felé. Szép volt az arca - Gilbert így emlékezett rá. A nő fölé hajolt, suttogott. Ő már nem emlékezett rá, micsodát, de már akkor sem tudott válaszolni.

1992. január 9. - Sweet Child Nevelőotthon és Árvaház, Las Vegas, Nevada állam, USA

Hátraesett, neki a falnak. Az előző pillanat homályosan derengett csak - annál inkább az arcában lüktető fájdalom, s saját vérének ismerős, fémes íze.
- Na, add csak szépen ide! - hallotta Scott hangját, s a fiú újból a kártyákért nyúlt.
Ám Robert nem engedte.
- Mi lesz?! Ideadod, vagy kapsz még egyet a rusnya pofádb-…! - mire befejezhette volna, Robert ökle úgy robbant az arcába, mint egy megállíthatatlan gyorsvonat. Scott hátralendült, Robert kezéből kiestek a kártyák, s szanaszét repültek, mint az őszi, lehulló falevelek.
- Hogy mertél megütni? - visította Scott. - Kapjátok el a kis görényt! - ordította. Robert lassú mozdulattal lehajolt az egyik kártyáért… mintha nem is vette volna őket észre. Számára a két felé közeledő fiú olyan volt, akár valami lassított felvétel. Jankins felé ütött, s az ütés be is talált - a fájdalom csúnya monokli előfutára volt. Ám Robert ezúttal nem habozott visszaütni.

1995. szeptember 2.

- Újabb pofonok, mi? - hangzott fel mögüle egy hang, és Robert összerezzent. Már nyúlt is volna a zsebében lévő bicskáért, ha nem túrt volna valaki a hajába.
- Gil! - fordult hátra a fiú, miközben eldobta a cigarettát.
- Roby! Boldog születésnapot, öcskös - azzal a kezébe nyomott egy doboz cigit. Rob annyira meglepődött, hogy hirtelen egy szó sem jött ki a torkán.
- Nem kellett volna.
- Ó, dehogynem! Hisz tizenhét vagy, pajti! Még egy év, és együtt mehetünk csajozni!
Rob arcát keserű mosoly ülte meg.
- Kivel verekedtél össze már megint? - törte meg a csendet Gil, aki öccse elé kerülve zsebre vágta az egyik kezét.
- Találd ki.
- Scott.
- Ha egyszer elvernénk, talán a közelünkbe sem jönne többet.
- Kötve hiszem. De én amondó vagyok, ho-…
Hirtelen elhallgatott. Jobbra tekintett, a sikátor másik vége felé.
- Menj haza, Rob. Késő van, amúgy sem kéne kint lenned ilyenkor az árvaházból.
- Mi van, Gil? - ám ekkor a fiú elkapta Rob vállát, és berántotta egy kuka mögé.
- Jól figyelj Anthony, mert csak egyszer mondom el. Menj haza. Ne kövess… szeretlek, pajtás.
Gilbert eltűnt.
Az a három pisztolydördülés...

http://justpaste.it/robert_anthony_gates

http://youtu.be/AGfVeCspmDs