[Előtörténet]:

A Világ Teremtésének történetét mindenki ismeri. Isten 6 nap alatt megteremtett mindent majd a 7. napon megpihent, de a történet így nem teljesen igaz, sőt egyáltalán nem helytálló. A 7. napon ugyanis nem pihent, mert a Világ még mindig nem volt teljes. Minden nagy erejű varázslat súlyos árat követel. Szükség van áldozatot vagy erőforrásra hozzá.

Egy horgonyra ami ott tartja ahol lennie kell, de ez nem lehetett akármi. Mi lehetett elég erős, hogy egyben tartson egy újonnan született Világot? A Földet és hozzá tartozó kapcsokat? Az Eget és tartományait? A Poklot, s az alvilág részeit?

Bizony ehhez valóban nagy áldozatra volt szükség és semmi nem lehet nagyobb áldozat annál, hogy saját vérünket ontsuk egy cél érdekében. Isten megtette hát amit kellett. Feláldozta saját testvérét azzal, hogy hozzá kötötte a megteremtett birodalmat ám a súly ami ezzel járt négy önálló részre szakította. Egy testvérből Négy született újjá. Godvin, Godric, Godark, és Elohim.

Míg hárman olyanok lettek, mintha ikrek lennének és minden tulajdonságuk tükrözte, hogy melyik világrész horgonyát képviselik. A negyedik testvérben nem maradt semmi jóság. Ő testesítette meg az elemi Gonoszt. A Sötétséget ami mindent ki akart írta bosszúból az árulásért. Ezért elzárták a béke megőrzésének érdekében.

[Saját történet:]

"S lőn világosság." - Így hangzottak áruló szavai. Fénye mi úgy bódított el akár Őt a saját Hatalma. Sebezhetővé tett, mert máshogy nem tudott volna legyőzni. Felvágott darabokra, mintha csak egy játéka lennék. Sosem tudtam mi a fájdalom egészen addig amíg meg nem mutatta. Amikor leválasztotta belőlem az első darabot nem fogtam fel mi ez az érzés ami elfog. Üvöltésre késztetett amibe még angyalai is beleremegtek félelmükben. Mikor a második részhez ért már tudtam, hogy ez a fájdalom, de ez rosszabb volt, mint az előző.

Most először ahelyett, hogy dermedten ordítva tűrtem. Meg akartam védeni magam. Éreztem, hogy távozik belőlem minden becsesség. Minden fény és nem marad más csak az önző, sötét érzelmek. Háborgó elmém csaknem meghasadt a megpróbáltatások közben mikor végre vége lett. Megnyugodni látszott, de akkor elölről kezdte. Egy harmadik darabot ragadott meg. A bennem maradt önző lényre vágyott és ki is szakította semmit nem hagyva maga után csak tátongó Sötétséget. Bármennyire is gyűlöltem érte ámultba ejtett a csoda amit belőlem készített el. Az első gondolatom, hogy összezúzom őket, de az nem lett volna elég büntetés. Hagytam, hogy azt gondolja Ő nyert. Nem is sejtette mekkorát téved. Saját alkotásait használtam fel, hogy tönkretegyem.

Godvin kígyó képében vette rá Évát, hogy egyen az almából. Godark Lucifert biztatta lázadásra. Godric pedig elzárta a világ pajzsát védtelenné téve ezzel a bűnökkel szemben. Kezdetnek elég volt, de a végkifejlet még várat magára. És megígérhetem, hogy a Sátán is felüvölt majd, ha meglátja.