"A rénsza rvas jobb mint az ember, Sven, ugye pont így jó?
~Most így van mert ütnek és rúgnak és csalnak Ez csak ránk nem igaz! Amúgy jó.
Ó, kösz haver. Az ember tán nem olyan büdööös, Sven, gyere, nyisd a száááád!
~Ez szintén igaz, de rád megint nem.
Ez vicces. Na búcsúzz el háát. Viszlááát! Hátha ma nem fagysz át."

Kristoff Bjorgman sohasem volt társaságkedvelő lény. Hogy miért? Mert megszokta a egyedüllétet, megtanulta, hol a helye, és ezt el is fogadta. Ő csak egy jegesember és itt is lehetne a történet vége, hacsak...Ne szaladjunk előre.
Kristoff nyolc éves korában kezdte el tanulni a szakmáját és már ekkor is hozzá tartozott egyetlen barátja, Sven. A hegyekben nevelkedett, így nem csoda, hogy nincs még egy ember, aki jobban kiismerné magát ezen a területen. Egy napon azonban az időjárás szokatlanul hidegre fordult, az embereknek már nem volt szüksége annyi jégre, mint eddig. Szűkös idők jártak a jegesemberekre. Kristoff éppen egy idióta dallal próbálta magát és társát vidítani, amikor belibbent az ajtón a szerencse... Lehetősége nyílt arra, hogy végigkísérje kalandos útján a nővérét kereső királykisasszonyt - de talán mégsem ő az a szőke herceg, akire mindannyian várunk egy mese végén. Szőke herceg? Szőke jegesember. Igen. Jegesember. Semmi keresnivalója a palota körül, képtelen volt ott maradni. Egyébként is szabad lélek, számára idegen a nyüzsgés, feltöltődést csak a hegyek nyújtanak. Ez nem meglepő, hiszen...mindenkinek más a hazája.