Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/133842
|
2007-03-24
"Szeretem a tengert
A végtelen nyugalmát, a rendíthetetlen örökségét, az állandóságát.
Ha megállok a parton, az jut eszembe, ezelõtt ezer évekkel ugyanígy, ugyanitt állt már valaki, és ugyanúgy mint én, tágranyílt szemmel bámult az egyik legfennköltebb természeti csodára: a hatalmas vízre, a tengerre, óceánra.
Ha megállsz majd este a homokban velem - mezítláb, hogy érezd a kortalan homokszemcsék símogatását - együtt érezzük majd a sós levegõt a hullámok felöl. Hozzámbújsz, de nem azért mert fázol, hanem mert jó, hogy együtt látjuk a dagály hullámait, ahogy a sziklákon milliónyi apró vízcsöppre bomlanak szét.
A szél nem hideg. Kellemes, langyos. Fuvallata borzolja hajad, és az én kezem is ezt teszi. Nem tudod eldönteni, melyik jobb most neked. Melyik a szél, és melyik vagyok én? Szeretnék mindig úgy érni hozzád, ahogy a friss, langyos tengeri szellõ, vigyázva, lágyan körbefonva derekedat, hogy ne érjen semmi baj.
Ha megállsz majd egyszer velem a tengerparton, együtt nézzük, hogy fürdik meg a nap a horizonton, hogyan merül a víz alá lassan, méltóságosan, míg eltûnik, elköszön, átadva helyét a csillagos égboltnak, a hullámverés zajának, átadja az éjszakát nekünk, hogy együtt legyünk.
A tenger éjszaka is él. Nem szûnik tompa moraja. Elringat, megnyugtat, tudod, hogy reggel ugyanott vár, ha kilépsz a fövenyre, nem változik semmi. Várja az ébredésed, óvja az álmod. Reggel megfürdet, tiszta napfény-holdsugár illatú leszel tõle, s az éjszakai csillagok adnak még hozzá parfûmöt, hogy illatod olyan legyen, mint a természet maga.
Leszel a tengerem? Leszel a végtelen csodám? Símogathatom hajad úgy, mint a könnyû szél? Vigyázod álmom, mint a mormogó tenger hullámai? Leszel a tengerem, és vársz rám minden reggel, hogy illatod az illatom legyen?
Mondd hogy igen, s boldoggá teszel ..... "
:-)
|
