Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/49475
|
2005-12-11
Sziasztok:) Tegnap beszéltem egy 15 éves fiúval, aki divatból a vörösöket követi, anélkül, hogy tudná, a kommunizmusnak 100 millió halottja volt világszerte. Neki is, nektek is ajánlom, hogy véssétek a szívetekbe ezt a dalt. (A szöveg az Ismerős Arcok honlapjáról való.) 1956 november 4-éről szól.
"Ruszkik haza! (Nyerges - Práder)
Főhajtásul az '56-os hősöknek.
Alig kóstolhattam, mégis nagyon jóízű volt
- Győzelem és a szabad élet - minden erről szólt
Nem kell néznem Anyám arcát
Apám rég feladott harcát
Öröm lesz a szívekben már végre!
Aztán hajnal négykor, furcsa hang a rakpart felől
Az álom még bírja, húzna vissza, de az agyam már vacog elöl
Az nem lehet, hogy apám sír
Szeme, mint a nyitott sír
Magyarország sikolya száll a szélbe'
Refr.:
Hogy lehessen még Magyar Haza
És hogy soha ne vesszen el
Írd a falra, hogy "ruszkik haza"
És tedd, amit tenned kell
Ha veszítünk, még vagy negyven évig
Esélyünk sem lesz
Ne azt kérdezd, hogy honnan tudom
Csak higgy nekem, higgy nekem ha szeretsz!
Csendben osontam ki, tudtam jól, hogy nem mehetek
Nem vagyok hős, csak magyarul élek, erről meg nem tehetek
A Széna téren a halált néztem
A Corvin közben nagyon féltem
És emlékszem az utcákon folyó vérre
A cella mélyén, a nemlét szélén, arra gondolok
Tudják-e majd, hogy ki voltam én, ha holnap majd meghalok
Azután hogy fejbe lőnek
Szöges dróttal összekötnek
- Jobban félnek tőlem így, mint élve!
Refr.
Tesz-e valaki bármit, hogy ne takarja szenny a nevünk
Lefogják-e tisztességgel földbe vakult szemünk
Lesz-e olyan, ki érti
Most azért lehet itt élni
Mert mi felemeltük a lyukas zászlót az égre."
/Az '56-os jelszó, mely azóta szimbólummá vált. Köszönhetően olyanoknak, mint Pongrátz Gergely, Wittner Mária, Tóth Ilonka, Mansfeld Péter és a többi, névtelen hős. Ez a dal az én, illetve a mi generációnk háláját hivatott kifejezni azoknak, akik mertek igaz magyarként viselkedni, és lehetővé tették, hogy még az elmúlt negyvenegynéhány esztendő ellenére is büszkék lehessünk a magyarságunkra. Ugyanígy vádbeszéd is a hazaárulók ellen. Pongrátz Gergely bácsi könyvét olvasva és a Temetetlen halott című filmet látva kezdtem el gondolkodni a dal szövegén. Az utolsó lökést a Mansfeld Péter szobor avatása és az ő története adta. Úgy próbáltam megírni a verset, ahogy azt az a "pesti srác" mesélné el. Nem tudom, sikerült-e. Ha akkor élek, én így éreztem volna, és így érzek most is. Az '56-os szabadságharcosoknak igen is helyük van a legnagyobb magyar hősök között, és ehhez kíván hozzájárulni ez a dal. Isten áldja őket!/
|
