Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. július 27.
Július 13.
Full Irish Breakfast-tel indítottuk a napot. Ez az írek standard reggelije, két szelet sonka, két kolbászka, egy-egy szelet véres-májas, egy tükörtojás és egy fél paradicsom. Mindez megsütve. A paradicsom is. Családunkban változó sikert aratott. Persze lehetett választani még csomó minden mást is, s a háziak kedvessége még ízletesebbé tette a reggelinket.
Második napunkat az Irish National Heritage Park-ban kezdtük. Itt 17 helyszínen, eredetihez hasonló építmények mutatják be az Írország területén lakó népek életét. A helyszíneken ég a tűz, ha belépsz a sátorba, megszólal egy magnó az odaillő hangokat utánozva. Nagyon sok hektáron fekszik, alapos magyarázótáblákkal ellátva.
Először a halász-vadászó népeket mutatja be, majd a kelták életét (ők hozzák be a földművelést), a vikingekét. A dolmen-építő népeket, akikről nem sokat lehet tudni, inkább csak feltételezések vannak, a korai keresztények életét, a normannokét. Van cölöp-udvarház, ahol tulajdonképpen már mindent megtermeltek, amire szükség volt, bemutatja a vízimalmot, a mesterséges szigetre épült erődítményt. Még egy normann vár is van, mellette az elmaradhatatlan kőtoronnyal. Nekem nagyon tetszett.
Délután Európa legnagyobb dolmenjét néztük meg. A záróköve 150 tonna. Csak töprengeni lehet, hogy milyen technikával tették fel, de főleg, hogy miért. Ekkora munkát végezni az akkori technikákkal... Elgondolkodtató.
Este Kilkennyben (ír nevén: Cill Chainnigh) aludtunk. Ez a Butler családé volt. Nemcsak a város, az egész tartomány. A városka sikeresen ellenállt a katolikusellenes intézkedéseknek, így gyakorlatilag Írország fővárosává vált, 1641-ben parlamentet is alapítottak.
Ezt a városkát én eddig csak a söréről ismertem (ami igencsak finom), de azért akadt itt is néznivaló bőven. A Black Abbey döbbenetes méretű épülete, tisztán tartott, rengeteg virággal díszített kertje, udvara mély nyomot hagyott bennem. Estére értünk oda, a szerzetesek éppen imádkoztak. S turistaként is megszállt az a nyugalom, amit csendes imádságuk, jelenlétük sugárzott. Mintha hazaérkeztem volna valami hosszú útról. 1225-ben alapították, Domonkos-rendi kolostor.
Kilkenny másik nevezetessége a Rothe House. Impozáns Tudor korabeli épület, 1500 körül építették. A gael kultúra és a felszabadító, nacionalista mozgalmak központjává vált. Ma archeológiai múzeum működik benne.
Az este többi részében csak sétálgattunk a városban, megcsodáltuk számtalan szebbnél szebb épületét, templomait, különösen a híres Szt. Canice katedrálist, Írország második legnagyobb katedrálisát. Csodálatos zöld temetőkert közepén van, mellette szerényen húzódik meg a magas torony. A templom csaknem teljesen megőrizte eredeti gótikus, 13. századi állapotát. A 12. századi keresztút ritka szép, bár a turisták inkább Szent Kieran székét csodálták meg.
Vacsorára tovább kisérleteztünk az ír nemzeti eledelek körül. 2:2 lett az eredmény. Finoman főznek, de én egy kicsit fűszeresebben ettem volna. Alapételük a krumpli és a sárgarépa. Ez minden ételhez érkezik körítésként, sütve, főzve, párolva. Mindenképpen változatosan. A steak-et egy barnás öntettel tálalták, nem jöttem rá, hogy mi, de kimondottan ízletes volt. A csirkehúst viszont szerintem nagyon ízetlenül készítették. Emlegette is Zselyke a mama csirkesültjeit :) Másik nemzeti eledelük az Irish Stew. Ez amúgy a pörkölthöz hasonlít a legjobban, de csak a kinézetele. Marhahús, hagyma, répa, krumpliból készül, egymásra rételik őket egy tálban, s sütőben megsül.
Amúgy a pub-ok is másabbak, mint a mi kocsmáink. A neve is mutatja (public house = közösségi ház), hogy eredetileg is, de ma is a társadalmi élet központja. Persze van itt alkohol bőven, sőt! De fontosabb a beszélgetés, akár idegenekkel is. Naponta találkoztunk ezzel a meleg, befogadó kedvességükkel, mosolygásukkal. A sört pintben mérik (picivel több, mint fél liter). Létezik ugyan half-a-pint is (félpint), de minek? Itt csak a sör nevét kell mondani, a többi magától érthetődő :). Mert ha csak annyit mondasz, hogy egy korsóval kérek, akkor meg automatikusan Guinnesst kapsz. (Ez alól kivétel Cork városa, ahol a lokálpatriotizmus hatására a sör kizárólag a helyi főzésű Murphy’s-t jelenti). Mint látjátok keményen dolgoztunk a sörkultúránk fejlesztésén is, bár igyekeztünk mértéket tartani (ebben segített az is, hogy bizony Írországban a sörözés elég drága), s sosem kellett igénybe venni a bárpult körül futó rézkorlátot, ami állítólag azért van, hogy ahhoz erősítették magukat a derékszíjjal a "beszélgető" írek, hogy a sokadik pint után is egyenesen maradjanak.
|
