Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. július 28.
Ismét bolha…
A bolhapiacról már meséltem egyszer, természetesen most sem hagyom ki a bolhászkodást.
Egy új piacot fedezünk fel, főként fiatalok árulnak, napbarnítottak, mintha túl lennének egy egzotikus nyaraláson. Valószínű így is van… Furcsálom, hogy ilyen fiatalon máris tele vannak megunt tárgyakkal. Ez egy elegánsabb vásárnak tűnik, kevés a kacat, jó dolgokat látni, szép tárgyak, jó minőségű ruhák, érdekes ékszerek. Én sem tudok ellenállni egy gyűrűnek, hátul állítható, mindhárman hordhatjuk majd. Fiatal lány árulja, könnyen enged az árból, úgy érzem valami elmúlt szerelem emlékétől szabadul. A piac közepén elkerített teázóféle, kissé szédítő füstszagot érzek, talán ópium? Nem tudom, de igyekszem távolabb menni. Hegymászó külsejű srác árul egy szép kis laposüveget fémből, nagyon jó kis darab, de nem enged az árból. Hanyagul hátradől, és elnéz mellettem. Meghagyom neki, látszik rajta, hogy nem érdekli az egész, ha kell vigyem, ha nem, hagyjam békén az alkudozással. Hát hagyom, nem fogok csatázni ezzel az álruhás királyfival. Ekkor pillantok meg egy fiatal nőt kislánnyal. Mindenki őket nézi, van aki leplezve, oldalra pillantva, van aki tátott szájjal. Az öltözékük döbbent meg, mintha a háború előtti Németországban játszódó filmből lépett volna ki. Lotte, és az anyukája sétálgathatott így, a Két Lottiban. Vagy az Emil és a Detektívek Kalapocskája… A nőnek frissen belőtt hullámos barna haja van, fején féloldalt apró piros kalap. Szürke ruhában van, és minden kiegészítője piros. ( öv, táska, cipő, kesztyű ) A kislányon szalmakalap, és hasonló ruha, gyerekben. Kíváncsi lennék, vajon aki így jelenik meg, otthon is ilyen díszletek között él? Mindenesetre tetszik, a kedvenc Kästner regényeimet idézi a látvány. Közben gyarapodnak kezünkben a szatyrok, zsákok, a mai este színházban végződik, furcsán fogunk kinézni ezzel a zsibvásárral. :-) Az előadás előtt megvacsorázunk egy arab imbiszben – már meséltem róla- sült padlizsán, bulgursaláta, sült kecskesajt, spenót levelestésztában, csicseriborsó fasírt, hozzá mentás-sós joghurtot iszunk. A kis boltnak nagy a forgalma, a fiatalok jönnek-mennek, a két szakács sürög-forog, gyorsan dolgoznak. Jól lakunk, pihenünk egy kicsit, aztán irány a színház, a Komische Operbe vagyunk hivatalosak, a program: meglepetés. Úgy festünk, mint egy középkori csepűrágó trupp, még a fülünkön is lóg valami. Beadunk mindent a ruhatárba, az elegáns csokornyakkendős srác mosolyogva aggatja föl a hippiszatyrot, meg a hátizsákokat. Kedves ismerősünk, aki a színházba invitált, továbbra is titkolózik, mikor már benn ülünk a nézőtéren. Én viszont gondolok egyet, és elkérem a mögöttem ülőtől a programfüzetet. Belelapozok: hűűűű… Csajkovszkij Anyeginje! Lányaim még nem tanulták, gyorsan pár szót összeszedek róla, csak azért, hogy nyitott szemmel legyenek, ha a suliban előkerül, legyen hozzákapcsolódó emlék. Aztán megszólal a csengő, szép lassan elsötétül a nézőtér, és felgördül a függöny…
|
