Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 4.
Július 18.
Elindultunk kelet fele, átszeltük a szigetet s délre már Brú na Bóinne-ben voltunk. Az itteni Visitor Center-ből látogathatóak a környék megalitikus temetődombjai. A Boyne folyó völgyében fekszik. Ennek a folyónak a nevét a már említett Boyne-i csata miatt talán minden ír kisgyerek jól ismeri. Ebben a csatában (1690) igázták le az angolok az íreket, ennek a csatának az elvesztése eredményezte a katolikus vallás visszaszorítását, a kolostorok felszámolását, de mindenekelőtt az írek anyanyelvének, a gael nyelvnek a tűzzel-vassal irtását. A manapság annyit emlegetett észak-ír válság is részben ennek a csatának a következménye.
Gyakran látogatott turistahely nemcsak a csata színhelye, hanem a 5-6000 éves Brú na Bóinne-i temetők is. Ezek a sírhalmok a híres Stonehenge-nél is öregebbek.
Óriási parkoló várt, sejtetve, hogy itt nem kis tömeggel fogunk találkozni. 11.30-kor értünk oda, s kedves alkalmazottak érdeklődtek, hogy miket szeretnénk megnézni. Kívánságaink szerint soroltak be csoportokba, színes pöttyöket ragasztottak ruhánkra a célpontokkal s az idegenvezetés kezdetének időpontjával. Szervezettségük meglepett. A várakozási idő alatt megnéztük a múzeumot, volt vetített film is a látnivalókról, de lehetett filmet választani más írországi nevezetességekről is. A kétszintes múzeumi csarnokban helyi nép- és iparművészek dolgoznak, s egyben árulják is munkáikat. Van könyvesbolt, vendéglő, kávézó, pelenkázó, s így alig éreztük tehernek a várakozási időt, amíg a mi csoportjaink is indulhattak. Kis autóbusz visz ki minden helyszínre. Jólszervezetten működik itt minden. Egy lapon csak annyi pötty van, ahány férőhelyes a busz, így véletlenül sem lehet több embert indítani egy csapatban, illetve a vezetőnk azt is látta, ha még hiányzott valaki.
Elsőnek a Knowth-i temetődombokhoz mentünk. Európa ismert megalitikus művészetének mintegy negyed része itt van. Egy nagy (0,6 hektár alapterületű) domb (thomb) körül van nagyon sok kisebb. Valamennyinek fűvel benőtt a teteje, s egy vagy két folyosó visz be a belsejébe. A folyósók bent nem találkoznak. A legnagyobb tetején eleinte cölöperőd állt, később egy cisztercita monostor. A kisebbeket a korai keresztények használták cellának, menedéknek. Egészen 1950-ig, amíg az ír állam kezelésbe vette, falu vette körbe, a dombot beépítették. Valamennyi thomb oldalát óriási kövek borítják, rajtuk sejtelmes, máig megfejtetlen rajzokkal. Itt is csak találgatnak a tudósok. A folyósokban általában van egy kőtál, amiben a régészek több helyen is égetett emberi maradványokat találtak. A régészeti feltárás 1962-ben kezdődött és 30 évet tartott. Ennek eredményeit láthattuk a múzeumban.
Knowth után Newgange-be mentünk. Itt egyetlen sírhalom van, 85 m az átmérője. 1699-ben bukkantak rá, de a jelenséget, amelyről manapság híres, 1967-ben fedezték fel. A nagy kamrába vezető átjáróba úgy vágtak nyílást, hogy azon december 19 és 23 között, 17 percen keresztül a sírkamrába juthasson a napsugár. Vidám idegenvezető vitt be, s lámpák segítségével be is mutatta a jelenséget. Döbbenetes. A kövek méretei, rajzai, a sírkamrák titokzatossága. 5000 éve a sírkamra még sosem lett nedves. Olyan zsenialitással illesztették egymáshoz, egymásra a köveket, hogy a víz sosem hatolhat be. A föld súlyát, ami a sírt befedi 200.000 tonnára becsülik. Itt is van kőmedence fantasztikus rajzokkal.
Newgrange-t egy furcsa kőkör veszi körül, nagy valószínűséggel asztronómiai naptár lehetett valaha.
Záróráig nézelődünk, bámuljuk a thombokat. Közben arra gondoltam, hogy abban az időben, amikor az átlagéletkor alig 30 év volt, s a mindennapi élelem megszerzése is komoly nehézségekbe ütközött, vajon mi vitte rá az embereket, hogy ilyen emberfeletti munkával megépítsék ezeket a thombokat, vagy akár a dolmeneket, kőköröket. Egykori tervezőik nem láthatták soha a befejezett műveiket. S mégis megépítették...
Este Droghedaban aludtunk, a már megszokott kényelmet kapva az ottani B&B-től. Sikeresen megoldottuk az esti fejtörőt is, és kitaláltuk, hogyan működik a soron következő zuhanyozó. Írországban, hagyományosan külön csapból folyik a hideg és a meleg víz. Sok ötletre van szükség, hogy egy kirándulós nap után kezet moshassunk, ha lehet ne hideg vízben, de még a forrázás határán innen. Családunk tagjai különböző stratégiákat dolgoztak ki erre, bár az igazi fantázia a zuhanyozáshoz kellett. Keverőcsap hiányában átfolyós, elektromos vízmelegítőkkel működnek a zuhanyozók, természetesen különböző megoldásokkal. Van, ahol a fürdőn kívül kell állítani a hőfokot, van ahol gombokkal szabályozzák, máshol a vízsugár erőssége adja a melegség szintjét. De találkoztunk olyan rendszerrel is, ahol két koncentrikus gömbcsappal lehetett melegvizet varázsolni. Lehet, hogy így akarnak többszörös sikerélményt szerezni a turistáknak? A megtisztulás mellett mélységes önbizalommal is elteltünk, hogy lám, mégiscsak forog az agyunk.
Képeket itt találhattok az interneten:
www.freeweb.hu/mkdsz1/Irorszag/Knowth.htm
|
