Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/95402
|
2005. augusztus 7.
2005. július 19.
Napunkat Monasterboice-ban kezdtük. Itt kolostor volt, két templommal, körtoronnyal. Ma már romos. A csodaszép temetőben sok szép kelta kereszt látható (http://muvtor.btk.ppke.hu/korakoz/kep/s143020.gif). Szt. Buite alapította 521-ben, a keresztek kb. a 9. századból származnak. Híres a Muiredeach keresztje, 5,2 m magas és Írország leggazdagabban díszített kőkeresztje. A faragások bibliai jeleneteket ábrázolnak. A kőtorony a szerzetesek számára épült menedékként, főként a viking támadókkal szemben. Monasterboice Cromwell támadása és a Boyne-i csata után hanyatlásnak indult.
A toronyhoz legenda is kapcsolódik, mely szerint egy gyönyörű fiatal lány számára épült, akit egy gyilkos üldözött szerelmével. A lány a toronyba menekült s az ostromló gazemberre kőzáport zúdítva védte magát, amíg szíve választottja meg nem jelent, s el nem bánt az ostromlókkal.
A temetőkert gyönyörű, rengeteg a szebbnél szebben faragott kereszt. Már nem is fényképeztem. Csak ittam magamba a hangulatot, a varázsukat. Felejthetetlen.
Monasterboice-ból a Malahide-kastélyba mentünk. Ez a kastély 791 évet volt a Talbot család tulajdona. Kevés ilyen vár van Írországban, ahol ilyen hosszas a folyamatos tulajdonjog. A Malahide kastélyt 1185-ben adományozták Richard Talbotnak s a családé maradt 1976-ig. 1973-ban hirtelen meghalt az utolsó egyenesági Talbot Earl, s a kastély testvérére, Rose-ra maradt. Rose, hogy kifizethesse a hatalmas örökösödési adót, kénytelen volt eladni, elárverezni. Szerencsére majdnem mindent a Board Failte (Ír Turisztikai Hivatal) vett meg, így ma gyakorlatilag eredeti formájában láthatjuk a kastélyt.
Csodálatos (108 hektáros) park közepén áll, olyan jól elrejtve a fák között, hogy alig találtuk meg. A park rendezett, ingyenesen nyitva a látogatók előtt. A kastély bejáratánál otthonos „kapus-szoba” fogad. Eredeti berendezéssel, s érződik mindenen, hogy szinte napjainkig valóban használták. Tízünket sorolnak egy csoportba, s máris a Tölgyfa Teremben mesél nekünk egy kedves idegenvezető. Elmondja a kastély történetét, s megtanít pár szóval, hogyan müködtethetjük nézelődésünk során a beépített magnó-idegenvezetőt. Így magunk ritmusa szerint nézelődhetünk a termekben, s akár többször is meghallgathatunk egy magyarázatot. Sokadszorra csodálkozom el a fejlett módszereiken, amivel a turistákat kényeztetik.
A Tölgyfa Terem padlótól mennyezetig faragott tölgyfaburkolattal borított, ablakából belátni a park nagyrészét, kandallója egy csoda. Itt fogadták a Talbot-ok a hivatalos vendégeiket. A két látható ajtó mellett nekem nagyon gyanús volt egy burkolat-rész, de nem volt idő rákérdezni a titkos járatra, máris indult a csapatunk a következő terembe. Szép, rendezett termeken megyünk végig. A nappali falán gyönyörű festmények, sarokablakában faragott íróasztal, a kandalló előtt meg az a szék, amelyiken az egyik Talbot úrnő az angol király koronázásán ült. Fontos dolog az ilyen ott. A szalon is otthonos, családias, egyáltalán nem fényűző. Innen lépcsőházba érünk. Modern, világos, innen lehet felmenni a hálószobák szintjére, meg a félemeleten levő egykori játszószobába. Itt ma egy játékbútor kiállítás van, amik vagy bababútorként, vagy gyári mintadarabként kerültek a kastélyba. Az egykori asztalos-mühely nem küldhetett fényképet a termékeiről, így pici maketteket készítettek, ennek alapján ítélhette meg az Earl, hogy rendel-e, vagy sem.
Itt találkozunk ismét az idegenvezetővel, aki kérdésünkre elmeséli, hogy „Természetesen van szellem a kastélyban. Egy képből szokott kilépni”. Nem lehet tudni kit ábrázol a fehér ruhás hölgy, aki olyankor járkál, ha a kastély életében valami változás várható. Utoljára 1974-ben látták az árverezés előestéjén. Az ebédlő gótikus ajtócskáján szokott kopogni, az erkély alatt. „Igen. Mindig ott. Talán mert egyszer egy Talbot ott akasztotta fel magát.” A kép ma Rose otthonában van.
S az ebédlő következik, egy fantasztikus faragott asztallal. Manapság ki lehet bérelni zártkörű rendezvényekre, igény esetén a kastély biztosít korabeli ruhákat is a meghívottaknak. A hatalmas ebédlőben látható a híres festmény is a Boyne-i csatáról. A csata reggelén 14 Talbot unokatestvér gyülekezett az ebédlőben, egyikük sem tért vissza. Aprócska emléktábla van a falon, itt tartott ülést egyszer az Európa Tanács. Mellette az est meglepően egyszerű és szerény menüjének leírása.
Az ebédlőből kimenet benézhetünk a konyhába, majd a cselédség éjszakai szolgálatos szobájába jutunk. Aki látta a Csengetett Milord? C. filmet, egyből ráismert volna minden zeg-zugára. Még az üvegfalú tábla is megvan, ahol jelzi, melyik szobából érkezett a hívócsengő.
Még elolvashatjuk a falon a bekeretezett újságcikket 1953-ból, amikor egy riport jelent meg a kastély szelleméről, s indulnunk kell, vár Dublin.
Útközben elköszönünk az Ír tengertől, körbenézünk a Howth félsziget csücskén, megcsodáljuk a világítótornyot, s lassan ott az idő, hogy leadjuk autónkat a kölcsönzőnek.
|
