Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005-11-13
Látványod mindig megszédít
Édesem, keserű most Nélküled
Nem tudok gondolkodni sem:
Andalító lényed más karjaiban pihen.
Lenyelem büszkeségem, csak Neked
Ég a lelkem lelked mélyében!
Nem lehet igaz: lélekben enyém vagy,
A tested mégis más karjaiban!
Lelkem Érted sajog, szinte belehalok,
És sehol nincs segítség, csak kushadok,
Nélkülem kell mindazt elviselned,
Amivel most a sors Téged megterhel.
Légy hát erős, nagyon bátor,
Én sem maradok már soká távol,
Noha most semmi sem lehet vigasz,
Angyaloktól kapod amit kapsz.
Lelkemet küldhetem csupán Neked,
Életem most szenvedés tehetetlen,
Nincs boldogtalanabb most nálam,
Angyallá lenni minden vágyam!
Leröppenni Hozzád, enyhiteni
Égő tested szomjas lelkit,
Nem tudom, mit tegyek, nélküled
A lét csak ez: szenvedek, szenvedek!
Látásom megromlott, szemem
Épp csak téged lát, lelkem
Némaságát feloldottad régen
A könnyeid hüs tengerében!
|
