Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Ma volt a napja a mindennek..
..dértől fehérlő reggel lett. Ropogós talajon közlekedve, szemlélte milyen rideg lett a táj. A fű zöldjének élénkségét felváltotta az elmúlás fagyos lehelete Mindenki vacogva tette meg a szükséges métereket, Előkerültek a tél elengedhetetlen eszközei. Vastag kabát, sapka kesztyű. Ezek a felszerelések határozzák meg az elkövetkezendő hónapok mindennapjait.
És szelet érzett fázó arcán. Ha nem is szelet, de a kistestvérét a szellőt. A gomolygó ködöt kezdetben csak terelgette, majd szétkergette. Most a látótávolság megnövekedésével a látvány még sivárabbá vált. Úgy nézett ki, mintha valami véget ért volna. És lehet ez is történt. „Valami véget ér, valami fáj.”
Az út szélén parkoló autók szélvédőjére vastag réteget képzett a kíméletlen hideg. Sok motor lassan, mély álomból ébredve, köhögve igyekezett elfogyasztani a befecskendezett üzemanyagot. Köpködve rázkódva próbálták lerázni magukról a rárakódott zúzmarát. Döcögve indultak bele a forgalomnak nem nevezhető közlekedésbe.
Sok ember ugyanígy tett. Az évszaknak megfelelő slágerbetegségek tüneteit produkálva haladtak úti céljuk felé, ami nem lehet ma rossz ha meleg helyen volt.
Milyen szerencse lenne ha az ember is medve módjára átaludhatná a telet. Télre elegendő zsírpárna már beszerezve. Már csak a barlang, egy medvelány és az álom hiánya mi kétségeket ébreszthet.
Mindenki vágyakozva várta a napsütés eljöttét. Kicsi erőgyűjtést hozott volna magával.
Gondolatokba mélyedve gyakorolta a reggeli létezést.
Magának sem merte bevallani az igazságot. Még magának se. Megfogadta, hogy mindig őszinte lesz. Ha fáj is, de őszinte. Magában kereste a hibát. Hullámvasúton él. Egyszer fent és utána lenn. Felfelé bizakodva, lefelé sikítozva.
Már egy mosolytól, egy nézéstől, egy érintéstől boldog volt. Fent mikor jó minden. Aztán, mint a villám becsap a gondolataiba, hogy ez nem is neki szól, az embernek, hanem egy megfoghatatlan dolognak, egy másik személynek.. A biztonságnak, amire annyira vágyik minden sejtével. De ez a biztonság nem a szeretet biztonsága, a kihasználásé, a megszokásé. Mindig ott van, ha kell, Ö a "biztos pont"!
De csak, azért mert Ö van ott. Ha elmegy, nem hiányzik, ha jön nem várják. Egy hazugság az élet. Hazudnak, mert kell amit nyújtani tudsz. Cserébe nem kap semmit, csak a lelke megnyugtatására egy-két álszent mosolyt. Szabadulna, de nem tud, nem mer.
Nem mer mert nincs nála kanál.
Saját gondolati börtönében raboskodik. Igen. A legtöbb mi adható, életfogytig…...
|
