Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/77434
|
Hó...hóóóó
..felébredt, mert felkeltette az óra. A reggel úgy indult, mint máskor. Egy kacsintást küldött képzeletben egy barátnak, és rögtön egy másik barátra gondolt, ki vele van mindig.
Fázott. A szél intenzitása nem volt túl nagy mértékű, de a meleg takaró alatti klíma után, minden hűvösnek tűnik. Szokatlanul friss gondolatok támadták meg álmos agyát.
Körülnézett, s amit látott nem tetszett szemének. Jobban megnézte, és nem változott a véleménye. Hó. Hó lepte a tájat. Itt-ott kilátszott a hó alatti világ maradéka. Hirtelen megértette miért szeretik az emberek a havat. Takar. Eltakarja mindazt amit el kell fednie.
Nincs szemét, nincs sár, nem látszanak az út hibák, nem látszik az út. Így a minden napok monotonitását, felváltja egy útkeresés, mely izgalommal teli érzéseket táplál mindenkibe.
Újabb gondolat… akkor ö miért nem szereti ? Ez a kérdés még csengett fülében, hisz nem rég kérdezték tőle. Adott rá választ, most se tudna mást mondani. Nem látott mást csak a problémát. A hó mely akadályt képez számára, és késlelteti. Szerette megtervezni mikor, merre, és mennyi. Most ebben az évszakban, ez nem egyszerű. Természetesen érezte a kihívást a dologban, de ettől még érzelmei nem változtak.
Ha csak a pelyhet nézte, neki is mosolygott lelke. A természet alkotta tökéletes, és változatos forma. Szép. De ha a többi pehellyel együtt megjelenik, szél szárnyán falakat épít, behúzódik a kis résekbe, kabát alá…nos ez már nem töltötte el örömmel. Lehet megint pesszimista énjére hallgat, mikor a hóra gondol.
Megérkezvén a buszmegállóba, nem kellett sokat fáznia, mert megérkezett a járat. Leült, nem álltatta magát ..
Szeme pihent, agya járt, míg a busz haladt ő meditált.. Icipici keserűséget érzett, hogy el kell hagynia a meleg buszt. Megcélozta a boltot, ahol enni, és egészségtelenkedni valót vásárolt.
Rágyújtott, és a füstöt hosszan lenn tartva, érezte ahogy szétárad testében a nikotin. Nem érdekelte a dobozon feltüntetett intelem. Másra sem hallgat, miért pont egy doboznak hinne..
Nem találkozott ismerőssel. Örült ennek, mert reggel olyan kismértékű a kommunikáció igénye hogy az már majdnem mínusz értéket mutat. Parkolóban visongva szirénázó autó riasztó győzte meg valóban ébredést kell átélni, és minél hamarabb.
Nem volt nála mag, és mégis vetett. Belevetette magát a mába…….
Mire a nap túllendült a középállásán, a hónak fehérsége átment koszos, nedves, esőt utánzó látványba. Az emberek kerülgették egymást, és a víz tócsákat egyaránt. Egymást nagyobb sikerrel tudták kikerülni, de hát aki nem tud vízen járni, az ha vizet talál, ne habozzon gázoljon bele. Mint megannyi gyereksereg tocsognak a nem kért csapadékban. A nyárban úgy sistergő beton, most sikogatva igyekezett megszabadulni terhétől a fagyástól rettegve. Az esély meg volt rá, mint mindenre. Ha a celsius úgy kívánja jöhet a kori pálya. Gipszmesterek dörzsölgethetik kezeiket a leendő munka reményében. Röntgen szakasszisztensek és szakorvosok készülhetnek többlet munkára.
Piros lámpát kapott. Türelmetlen autósok hada igyekezett kierőszakolni egymásból nem is létező elsőbbségüket. Ostoba gyalogosok futottak a száguldozó járművek közt. Feleslegesen vállalt szerencsejáték volt ez. Nem kívánt részt venni benne.
Szépen lassan, fokról-fokra duzzadt fel a gyalogos forgalom. Irányíthatatlan hömpölygésére egy alig hallható monoton szöveg lett jellemző: menni…menni…menni.. menni….
By Fifika
|
