Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005-11-23
Egy okot tudok, az Te vagy,
S szerelmem Irántad: de nagy!
Ez már rögtön duplán is ok,
Hogy szenvedésünk elhordozzuk!
Ilyet én még sose éltem:
Szerelemre tanítsz engem!
Olvasom szép soraidat:
Szemem egereket itat!
Gyönyörüek ezen sorok:
Szemeim meg könnyes patak!
Választhatunk most mi ketten:
Vajon mit is? leszel velem,
Vagy nélkülem, de mindenképp
Lelked romlik: nem lesz már ép!
Hazudnod kell a világnak,
S férgek a lelkedben rágnak!
Szerelmed nem tagadhatod!
Világ elől eldughatod!
Hazug élted folytathatod!
Lelked vissza nem kaphatod!
Egy lett az már nemrég velem,
Nem élhetsz már énnélkülem!
Leveled zeng a lelkemben:
Két bolond egy húron pengnek!
Lélektelen ez a világ,
Egyek mikor lehetünk hát?
Csakis egy új életünkben?
Még egy esélyt nyerhetünk-e?
Rendet kívánsz tenni Benned,
Erre én csupán igenlek!
Engedlek, ha úgy akarod,
Veled már úgyis egy vagyok!
Segítsünk hát embereken?
Teljes szívemmel, lelkemmel!
Ahogyan téged szeretlek!
Elhagyni már nem tudsz engem!
Tehetünk úgy: mi sem történt,
S felejtheted azt az örvényt,
melybe ketten estünk bele:
Egy egésznek kettő fele!
Élhetünk majd - féléletet,
Agyam felét - kiműthetem,
Talán akkor - feledhetlek,
Egyetlen nagy - SZERELMEMET!
|
