Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005-12-08
Róma 4.
A vasárnapot a Falakon kívüli Szent Pál bazilika megnézésével kezdtük. Derűs napsütésben mentünk, elkalandozott a figyelmem s így kétszeres volt a meglepetésem, amikor egyszerre csak ott magaslott előttem a csodálatos épület. Meghökkentőek a méretei. Hófehéren csillogott a napfényben, hívogatott a 150 oszloppal körülvett udvar, középen Szent Pál apostol szigorú szobrával. Azt hiszem ilyennek képzeltem el a híres apostolt. Hiába csalogatta a szememet a bejárat feletti csodálatos mozaik, figyelmem mindegyre visszatért az apostol szobrához. Nagyon tetszett nekem, ahogy elgondolkodva maga elé nézett, arcán a felvállalt szolgálat súlya érződött. Nem tudom ki készítette a szobrot, talán nem is olyan fontos. Engem nagyon megragadott a kőbe faragott felelősség látványa.
A templomot Szent Pál apostol sírja fölé építtette Nagy Konstantin császár, később, a IV. században nagyobb méretű bazilikát építettek ide. A diadalív mozaikján olvasható, hogy I. Leó pápa (440-461) alatt fejezték be. Gyönyörű épület lehetett, a világ egyik legcsodálatosabb épülete, de sajnos 1823-ban leégett. Az eredeti tervek szerint próbálták újraépíteni, s 1854-ben szentelte fel IX. Piusz pápa.
Az öthajós bazilika már méreteivel is meglepett. Gyönyörű kapuit csodáltam meg először, megtanulva azt is, hogy mindegyik bejáratnak megvan a maga szerepe. Különösen az egyik, a Szent Kapu, ragadta meg a figyelmemet, rajta Krisztus mennybemenetelét ábrázoló bronzdomborművel. Légies alak, érződik a súlytalanság. Modern munka, ritka szép összhatással.
A bazilikába lépve meglepődtem, mert a hatalmas méretek ellenére hihetetlenül harmonikus, óriási nyugalmat áraszt. A mennyezet szép reneszánsz munka, alatta két sor ablak biztosítja a szórt fényt. Épp csak annyit, hogy a csodálatos mozaikok a sejtelmes fényben kellő hatást gyakorolhassanak a belépőre. A márványpadlózat is gyönyörű, nem győzöm összeterelni a figyelmemet, annyi a látnivaló. Az oszlopok feletti kerek mozaikokban az összes eddigi pápa arcképe, a diadalív szépsége, a baldachin, melynek fantasztikus hátteret ad az apszis mozaikja, mind-mind elragadóak. A gyönyörű húsvéti gyertyatartó állvány Arnolfo de Cambio műve, hasonlóan a főoltár szentségházához. Körbejártam, megcsodáltam a ritka szép darabot. Különleges a szenteltvíztartó is. Nem is tudom, hogy tudtak ennyi szép dolgot megtervezni, elkészíteni.
Élmény a szemnek a sok képzőművészeti remekművet megcsodálni, mint ahogy a lelkemnek is jó pihenő volt egy kicsit elimádkozgatni a nyugodt szentségi kápolnában. A legenda szerint az itt található, megrendítő feszület még beszélt is Szent Brigitta svéd hercegnőhöz, azért áll itt Stefano Maderno szoborműve, a térdreroskadt , imádkozó Szent Brigitta. Ugyanitt látható Szent Pál apostol XIV. századból való faszobra is, amit a hajdani ereklyegyűjtő zarándokok buzgósága alaposan lefaragott, megszabdalt.
Amíg a bejáratnál levő pápaszobrot nézegettem, tanúi lehettünk a papság bevonulásának a vasárnapi szentmisére. Meghatott a látvány, nem tudom megmagyarázni miért. Egyszerűen csak szép volt a nagy vasárnapi csendben megélni ezt egy ennyire szép bazilikában.
A templom melletti kerengőt megkímélte az 1823-as tűzvész, 1907-ben restaurálták a Vasaletto alkotta sok gyönyörű oszlopot. Körbejártam, nem tudtam mit csodáljak. Az oszlopok sokféle szépségét, csillogó mozaikberakását, vagy a kerengőn elhelyezett szabadtéri kiállítást a korakeresztény emlékekkel.
Nehezen váltam meg ettől a gyönyörű bazilikától. Kifele menet még egyszer megnéztem a kapukat, az egész épület harmóniáját, s éreztem, hogy ide még vissza kell jönni. Annyi nyugalommal töltött fel a nézelődés, hogy egészen rosszul esett ismét autóba ülni, s továbbmenni egy újabb látnivaló fele. Ha időm engedte volna, még sokáig elsétálgattam volna a szép bazilikában.
Egy különleges Mária kegyhelyhez mentünk. A Franz Pfanner trappista szerzetes telepítette eukaliptusz erdő közepén jelent meg a Szűzanya Bruno Cornacchiola-nak, aki 1947-ben ott sétált gyerekeivel. A jelenés hatására a pápa- és Egyházgyűlölő Cornacchiola megtért, s a jelenés helyén barlangszentélyt hozott létre. 1947. október 5-én a pápa megáldotta a Szűzanya életnagyságú szobrát, amelyet a jelenés barlangjában helyeztek el. Ma szép, egyik oldalán teljesen nyitható kápolna van a jelenés helyén, s a barlang meg telis tele a Szűzanyához imádkozó, neki hált adó emberek apró ajándékaival, üzeneteivel, fényképeivel. Megható a színes összevisszaság, az emberek mélységes hitének megannyi bizonyítéka. Elgondolkodva néztem meg egy fénykép mellé felakasztott bukósisakot. A római közlekedést megtapasztalva nagyon sok dolga van itt az Őrangyaloknak.
Nézelődésünk következő állomása, nem messze a Mária szentélytől, a S. Paolo alle Tre Fontane templom. Ezt a templomot Szent Pál lefejezésének a helyére építették, ahol a hagyomány szerint a levágott fej háromszor pattant a földön, s nyomában három forrás fakadt. A templomocska nem különösebben ragadott meg, inkább elgondolkodtam, hogy az általam nagyon tisztelt apostol nyomain járok. Ott Rómában, ahol minden lépésnél a történelem valamelyik emléke bukkan elénk, valahogy az ember különösen érzékeny lesz a régi idők üzeneteire.
A S. Paolo alle Tre Fontane mellett szerényen áll a SS. Vincenzo e Anastasio apátsági templom. Egyszerű falai belül szép épületet rejtenek, érdemes lenne hosszabban megnézegetni. A harmadik templomot, a S. Maria Scala Coeli-t nem tudtuk megnézni. Vasárnap lévén éppen ortodox rítusú misét tartottak benne a Rómában élő román hívőknek. A templomnézés után apró ajándékboltban vásárolgattam az itthonmaradott szeretteimnek. Trappista szerzetesek kínálják itt termékeiket. Nagy a választék, főleg gyógyitalokból, szappanokból, borokból. Itthon határozott sikere volt a csokiknak is. Pillanatok alatt eltűnt a két tábla édesség, én már csak az elégedett mosolyt kaphattam belőlük. Anyukám meg a szappan békebeli illatától hatódott meg. Bevallása szerint gyerekkorát juttatta eszébe.
Ebéd előtt már csak arra maradt idő, hogy a szállásul szolgáló Szent István ház kertjét megnézzük. A nagy vasárnapi csendben szép élmény volt a nyugodt, rendezett kert. Még minden zöld, a szabadtéren nyíló ciklámenek vidáman sütkéreztek a napon. Eszembe jutott az otthonhagyott hóvihar, de hamar elhessegettem a tél gondolatát, s a kertben levő, óriási tobozt termő pineának átadtam a mi fenyveseink üzenetét.
|
