Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-08-20
Angyali üdvözletek
AZ ANGYALOK PIHENŐHELYET KÍNÁLNAK
a megfáradt lelkeknek,akik az ég felé igyekeznek.
Augusztus 20-án I. István szentté avatásának napjára (1083. augusztus 20.) emlékezünk, amely 1991-től Államalapító Szent István napjaként ismét hivatalos állami és egyházi ünnep lett. A történelem során azonban Szent István alakja és augusztus 20-a mindenki számára másként értelmezett és ideologizált ünneplést jelentett.
Törvénylátó napból Szent István napja
A néphit korábban is e naphoz kötötte a gólyák útrakelését, a málnaszedés idejét, illetve e nap időjárásából következtettek az őszi gyümölcstermésre. Ha szép idő volt, bő termést várhattak. István uralkodása alatt (1000-1038) augusztus közepe, pontosabban Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.) a törvénylátó napok ideje volt Fejérváron, ahol ekkor ült össze a királyi tanács is. A nap későbbi jelentőségét növelhette, hogy 1038-ban István is épp augusztus közepén halt meg.
István halála után augusztus közepe megmaradt törvénylátó napnak, a változás csak a lovagkirály László uralkodása alatt következett be. 1083-ban a korábban augusztus közepén, 15-én megült törvénylátó nap átkerült 20-ára, és 1083-ban ezen a napon avatták szentté a fehérvári bazilikában I. Istvánt. Augusztus 20-a Nagy Lajos uralkodásától kezdve szerepel a naptárakban egyházi ünnepként.
Míg az István-kultusz kialakulásának kezdeti szakaszában a hatalmi, politikai szándék volt meghatározó, a második fázisban a vallási aspektus megerõsödése tûnik szembe. Mondhatni: a "fentrõl" szervezett szentkultusz további legendák hozzátapadása révén "lefelé" terebélyesedett - olvashatunk róla a Replikában.
A legendákkal és illusztrációkkal formált Szent István-kép, mely kegyetlen és szigorú, ámde igazságos fejedelmet festett le, inkább az uralom legitimációját szolgálta, semmint a király személyes tiszteletének megalapozását a hívek körében. A tizenkettedik századtól a fejedelemkultuszt jelentõsen átalakította Szent István képének összefonódása a Mária-tisztelettel.
Újabb változás 1686-ban következett be, amikor a törökökön győztes Szent Liga feje, XI. Ince pápa Buda elfoglalása után az egész kereszténység számára a vár visszafoglalásának napját jelölte meg Szent István ünnepeként (ez szeptember 2-a), ám az egyház továbbra is augusztus 16-án tartotta az ünnepet. Az egyházi reformok során aztán 1771-ben XIV. Benedek pápa erősen csökkentette az egyházi ünnepek számát, aminek ez a nap is áldozatul esett.
Légy büszke magyar!
Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetően?
A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.
Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?
Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!
Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000. magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is.
A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.
Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem.
Nincs szavuk rá.
Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.
Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.
Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?
Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.
Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.
Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.
Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?
Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!
És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről.
Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le.
Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen!
S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben.
S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem
ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:
Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!
A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.
S végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben csak 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat?
S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld…
Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet (a felvidéken...)!
Vajon 43 évvel később újra lesz földindulás?
Küld el minden Magyarnak e levelet, hátha még van remény újra Magyarnak lenni!
Mária országa:
A magyar emlékezet szerint Szt. István király a magyarok Nagyasszonya oltalmába
ajánlotta koronáját, a Szent Koronát, s ezzel egész Magyarországot.
Ekkortól lett hazánk Regnum Marianum, azaz Mária királysága, vagy ahogy sokan mondják, Mária országa.
Most ezt a fennkölt gesztust a magyar keresztény egyház a köztársasági elnök, az országgyülés elnöke, a kormányfő és a kormány tagjai,az Alkotmánybíróság és az Akadémia elnöke, több egyház képviselője,
valamint egy igazán fontos, mert időtlen személyiség, a Szent Korona jelenlétében megismételte augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Esztergomban.
Ezer éves rítus nyert új értelmet.
A felajánlás nekünk magyaroknak olyan kincsünk, amilyennel egyetlen más nép sem rendelkezik.
Ebből fakad szinte az egész magyar történelem, ebből fakad a Szent Korona egyedülisége,
ez ad magyarázatot arra, hogy soha egyetlen királyt sem fogadott el a nemzet,
ha nem a Szent Koronával avatták királlyá, de ebből fakad az is, amit a külföldiek soha nem értettek,
vagy nem akartak megérteni, hogy Magyarországon akkor is töretlen és ép a királyság, ha királya, sőt,
ha akár királysága sincs az országnak, mert a Szent Korona jelenlétében maga Isten uralkodik.
Ezt szükséges egy kicsit pontosabban elmondani.
Daczó Árpád csiksomlyói plébános több mint egy évtizedes szolgálat után könyvet írt Csiksomlyó titkáról. Kutatásai eredményét az én meglátásom szerint abban foglalta össze, hogy eleink a kereszténység felvétele
előtt is egyistenhívők voltak, de az Isteni egységet egy női és egy férfi isteni minőség jelenitette meg.
A női volt a Babba (Babba azt jelenti: szép), a Boldogasszony, akiben utóbb Jézus anyját, Máriát látták, kit a székelyek és a csángók ezért még ma is Babba Máriának, avagy Szép Szűz Máriának neveznek.
Jelképe a hold.
A férfi istenség jelképe a nap, de a kettő egy és ugyanaz: szétbonthatatlan egész.
Ezt jeleníti meg megrendítő költőiséggel a csíksomlyói Szűz Mária-szobor:
a karján kisdedet tartó nőalak,az anyát a nap,az apa dicsfénye öleli körül.
Ezért mennek Máriát köszönteni a Csángók a csíksomlyói hegyre,s ezért várják-hajnalig virrasztva-párját, a felkelő napot.
Daczó Árpád ferences szerzetes atya szerint az inkák és az egyiptomiak után egyetlen nép van, a magyar, amelynek egy kicsiny töredékében még ma is él a hold- és napkultusz, még ma is őriz ősi emlékeket az istenanyáról és az istenapáról.
Megfigyelte azt is,hogy a csángók, amikor Babbát mondanak, akkor egyszerre gondolnak
Szűz Máriára és magára az Istenre.
Úgy találta azonban, hogy véreink ott keleti Kárpátok lejtőin, mint a gyerekek,
valahogy szívesebben fordulnak mégis az égi édesanyához, Babba Máriához.
A magyar nyelv ezt a titkot évezredeken át töretlenül megőrizte, amikor a párosságot egységként kezeli.
A legtöbb nyelvtől eltérően, mi nem tesszük többesszámba a páros testrészeket, sőt, ha az egyik megsérült vagy hiányzik, azt mondjuk, félszemű, félfülü, félkarú vagy féllábú.
De asszonyára is azt mondja a házasember,hogy feleség.
Feljegyzések szerint Erdélyben a székelyek még a múlt században is ezt a kifejezést kölcsönösen,
férfira és nőre egyaránt használták.
Több mint valószínű, hogy ez a vastörvény, valamint az, hogy a magyar nyelv semmilyen formában sem tesz különbséget a nemek között, ebből az ősi szent párosságból ered.
A férfi és a nő egyenértékű, és egységet alkot a házasságban.
Ez különös fényt ad Szent István felajánlásának.
Mert ő a koronát úgy ajánlotta fel Jézus földi édesanyjának, Máriának hogy ugyanakkor az ősi istenanyának, a Nagyboldogasszonynak, s rajta keresztül magának Istennek ajánlotta fel.
Egyszerre volt lovagias keresztény gesztus e tett, a Szűz Mária iránti – és éppen Magyarországról kiáramló – tisztelet és szeretet megnyilvánulása, és az ősi hit megerősítése.
Így válik érthetővé a Szent Korona egyedisége és semmihez sem fogható hatalma.
Olyan pecsét ez, amit a magyarság valamikor az idők hajnalán magával Istennel kötött:
”mi leszünk a Te néped,Te leszel a mi Istenünk”.
Nem véletlen,hogy az őstörténészek a hivatalos magyar címerben a kettős keresztet, a koronát és a hármas halmot úgy is fordítják le mai magyar nyelvre: Isten országa, pontosabban, Isten királysága.
Ebbe az ősi fogadalomba beleértették tehát azt a teljességet, ami a modern keresz-
ténységben már nem olyan nyilvánvaló: Isten anyai és apai szeretetét egyaránt.
Pedig hát mi más volna a Napba Öltözött Boldogasszony, ahogy a csíksomlyói Szűzanyát,
Magyarország Oltalmát nevezik, mint egyfajta szent házasság megjelenítése?
(…)
A Szent Korona diadalmas feltámadása megállithatatlannak tetszik.
Az új évezred első napján, közel félévszázados megaláztatás után kijött a múzeumból, és elfoglalta méltó helyét az ország házában.
Most pedig Esztergomba, a magyar kereszténység fellegvárába utazott, hogy jelenlétében
az ősi szövetség újólag megerősítést nyerjen.
Ne hallgassunk azokra, akik a kákán csomót keresve,azon akadékoskodnak, hogy milyen jogcímen és kinek a nevében történt a felajánlás.
Hogy felajánlás volt-e egyáltalán.
Hogy ez köztársaság, s hogy az államot és a vallást szét kell választani..., hogy az ott lévőknek nem volt illetőségük erre satöbbi, satöbbi...
Nem tudják, mit beszélnek.
Mi azonban tudjuk, hogy egy nép csak akkor nyerheti meg a jövőjét, ha visszanyeri a múltját: az emlékezetét.
A mi magyar emlékezetünk pedig mérhetetlen messzeségbe vezet.
Egyenesen Istenhez.
Nem az állam szövetkezett Esztergomban a vallással, hanem a nemzet fordult ezer év után megint Istenéhez. Segítsen bennünket a Mindenható, hogy örökre megtaláljuk egymást.
|
