Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Róma-egy kicsit másképp 6.
Ezúttal néhány olyan dolgot is megnéztem, amit bár a tavaly már láttam, mégis ismét sort kerítettem rájuk. Egész más volt megnézni a Santa Maria Maggiore-t Gery szakszerű magyarázataival, mint egyedül felfedezni, egy száraz útikönyvre utalva, s a S. Luigi dei Francesi templomban látott Caravaggio freskó, a Szt. Máté meghívása is egészen más élményt hagyott így bennem. Aztán elzarándokoltam a Szt. Ignác templomba az idén is. Nem tudok betelni a belső festésének szépségével. Mert a templom építőinek már nem jutott pénz a kupola építésére, így a híres perspektíva festőt, Andrea Pozzot kérték meg, hogy fesse úgy a templom belsejét, mintha magas kupolája lenne. És sikerült neki. Bámulatosan jól.
Nagyon szerettem volna eljutni a Szent Lépcsőhöz is, de sajnos a déli záróra, mint már sokszor, itt is keresztbehúzta számításaimat. Nem könnyű úgy megtervezni a néznivalókat, hogy a négy órát (12-16) tartó szieszta alatt is mindig akadjon néznivaló. Talán ezért is jutott annyi időm nézelődni az utcán. Róma régi városnegyedében barangolva sok csodálatos, nevenincs épületet láttam, de meglátogattam egy igazi csokiüzletet is. Nem vagyok kimondottan édességkedvelő, de ennek az üzletnek az illata már az utcáról is csábító volt. Amióta meg a Csokoládé című filmet láttam, azóta még jobban érdeket, hogy milyen is lehet egy ilyen üzlet belülről. Röviden csak úgy jellemezhetném, hogy csodálatos! Az illatok, a diszkrét félhomály már eleve sejtelmessé tették a helyiséget, aztán huncut megvilágítással irányították az betérő figyelmét egyik-másik különlegességre. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy azonnal elcsábultam. Vettem egy kis kóstolót a Csokoládéból megismert pepperonis csokiból, s egy kis marcipánosat is, mert az annyira finom tud lenni, s egy esős novemberi napon az ember lánya csak megérdemel egy adaggal. Amúgy a pepperonis-csokis fagylaltot is kipróbáltam. Nagyon finom. Óriási adagot kaptam az árustól az egy gombóc helyett. Azt hiszem félreértette tétovázásomat a fagyipult előtt. Én csak küzdöttem a lelkiismeretemmel, hogy tejcukorérzékenyként mégsem kellene elcsábulni, az árus meg bíztatásként, sok kedves mosollyal óriási adagot mért nekem. Rettentően nehezemre esett a fele adagnál abbahagyni a fagyievést.
Nehéz Rómában ellenállni az utca kínálta kísértéseknek. Hangulatos pizzázók, félboltnyi fagyis pultok, illatosan sülő gesztenye, no meg a frissen csapolt sörök látványa mind-mind megannyi csábítás. Meglehetősen magas áruk, meg az otthoni mérleg mutatójának emléke sem bizonyult elegendő visszatartó erőnek. Néha bizony elcsábultam. Az Angyalvár teraszán nyitott kávéházban elkortyolgatott sör árából itthon megebédelhettem volna, mégis jól esett a pápák menekülőútját, a Szent Péter bazilikát nézegetve megpihenni, elgyönyörködni a kilátásban, s örvendezni, hogy a sok szépség látványában részesülhetek. Mint ahogyan jó volt a frissen sült gesztenyét majszolva végiggondolni a Lateráni Kincstárban látott rengeteg műtárgyat. Csak ültem egy kis tér nevenincs szökőkútjánál, s figyeltem az utca forgatagát, a munkából hazasiető rómaiakat, a napi látnivalóktól elfáradt turistákat.
|
