Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/95402
|
Róma-egy kicsit másképp 7.
Az októberben megnyitott Necropolisba nem tudtam bejutni, de Gery segítségével sikerült jegyet szerezni a Szent Péter bazilika alatt feltárt temetkezési helyek meglátogatására. Amerikai csoportba soroltak be, idegenvezetőnk az ők izlésük, hangulatuk szerint magyarázott. Végre láthattam Szent Péter igazi sírját, idegenvezetőnk elmesélte az ásatások viszontagságos történetét, az azonosítás hosszas folyamatát. Sokat mesélt a régi rómaiak életéről, mindennapi szokásaikról. Megtudtam, hogy kis utcasorokat hoztak létre a temetkezési épületekből, valóságos kis városokat. Gyakran látogatták, s lapos tetejüket használták piknikező helyként, itt találkozott a család, falatozgattak, beszélgettek. A temetkezési házacskák kiképzése, belső díszítése természetesen nagyban függött a család anyagi helyzetétől, s nem is egy, akár kisebb templomnak is megfelelt volna. Ezeket látva s összehasonlítva a régebb látott ókeresztény katakombákkal, egyre jobban kivilágosodott bennem a két kultúra óriási különbsége. Itt nem átmenet történt a kereszténység megjelenésekor, itt a történelem elővette a mérföldjáró csizmáját, s óriásit lépett.
A rómaiakat is megelőző etruszk nép temetői hasonlóak a rómaiakéhoz. Meghatóan bájosak, egyszerűségükben is tiszteletet parancsolóak. Az általam meglátogatott etruszk temető óriási területen fekszik, szintén utcasorokban tömörülnek a házacskák (ma már apró dombok, csak az ásatások tárják fel az eredeti formákat). Szépen illesztett kövek, méltóságteljes, többszobás sírkamrák. Nélkülözik a későbbi, rómaiakra annyira jellemző hivalkodó díszítést. Egymásba nyíló termeikbe be lehet menni, töprengeni, hogy több ezer éve itt állnak, őrzik egy valaha szeretett személy emlékét.
Kalandban is volt részem az etruszk temetőben. Hosszasabban időztem az egyik sír-házacskában, így az utánam jövő turistapár nem tudhatta, hogy valaki van bent a sötét épületben. A lány kíváncsian nézelődött a sírkamra előszobájában, gondolom hozzám hasonlóan meghatottan elgondolkodva, amikor én minderről mit sem tudva előjöttem a sötét belső kamrából. Kölcsönösen megijesztettük egymást. Nem is kicsit... Később, amikor egy falusi vendéglőcske házias menüjét ebédeltük, néha egymásra mosolyogtunk a megnyugtatóan finom, ízletes olasz ételek felett. Talán ő is elmesélte már a barátainak, hogy milyen is volt, amikor a békés etruszk sírkamrából egyszerre csak előbukkant egy szellem
Sokáig szeretnék még mesélni római élményeimről. A tengerpartról, a tengeri herkentyűs vacsoráról, ahol ízek, illatok harmóniája bűvöli el a turistát. Egy tengerparton épült középkori városkáról, ahol majdnem eredeti állapotában megvan a vár, a várfalak, az apró házacskák (ma valamennyiben turistáknak való, többé-kevésbé ízléses emléktárgyakat árulnak). A városkában még a poéta háza is külön megvolt, vagy a babakészítőé. Szeretném megosztani veletek a tengerparti, novemberben is virágzó leanderbokrok emlékét, a zsibongó római utca hangulatát, ahol a helyi lakosok annyi kedvességgel tűrik a világ rengeteg nyelvén nyomtatott Róma útikönyvvel felfegyverzett modern népvándorlók hadát. Megosztanám a számomra ihatatlanul erős olasz kávé páratlan illatát, a zegzugos utcák varázsát, a gyermekes örömemet, amikor csak sétálgatva egy-egy szép épületre, többszáz éves ablakkeretre, hangulatos templomocskára bukkantam. Útikönyv nem említi őket, az ők szépségük a sok híres látnivaló mellett eltörpül. Attól még türelmesen sütkéreznek a novemberi napfényben, s szemmel láthatóan még jópár évig fogják sugározni magukból az örök városra oly nagyon jellemző hangulatot. Kellene meséljek a Gery kedves és precíz idegenvezetéséről, vendégszeretetéről, s arról, hogy mennyire nehéz volt szabadságom végén beülni a taxiba, s elköszönni az örök-fiatal Rómától. Hosszú az út a reptérig, én a római élményeimről meséltem sofőrünknek, ő meg a focieredményeket osztotta meg velem, magyarázgatva, hogy egyik-másik gól miért is volt olyan fontos. Alaposan, kimerítően próbálta megértetni velem a meccsek lényegét, én meg gondolatban elbúcsúztam Rómától, s mint sokan mások, bíztam a Trevi-kútba szabályszerűen bedobott pénzérme hatásosságában: talán még eljutok ide, még találkozhatok a sok szép látnivalóval.
|
