Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
"új szerelmem"...
Feledés /Ami elmúlt, nem fáj
Popper P.- Szabó Ági
Mindennap úgy búcsúzom,
hogy nem látlak már.
De itt van még a falamon
az a rég festett táj,
s egy arckép, mit nálam hagytál.
Mindennap újból hallom:
mi elmúlt, nem fáj.
Így van, nem is tagadom,
de még nem más a világ,
vagy száz szál, mi köt még hozzád.
Ami elmúlt, nem fáj,
s olyan könnyen viszi feledés.
De ha meglátlak majd,
tudom, kell még az az ölelés,
mivel elringattál,
mivel megnyugtattál.
De tudjuk, mi elmúlt, nem fáj.
Mindennap el kell hagynom,
amit megszoktam rég.
A kávét, ahogy te adod,
olyan csöndes szelíden,
ha a reggel még túl sok nekem.
Hát engedni kell…
hadd fusson el.
S ha eltűnt, nincs már
nem kell, s nem jár!
De félek, hogy nem volt elég,
hogy nem múlt el még
S múltunk helyét
nem fonja át, csak régi emlék,
egy illat és egy hang, mely tiéd.
Lesz-e még?
Popper-Valla
Az eső mossa az éjszakát
Némán nézem az ablakát
A hideg szél arcomba vág
Fent már oltják a lámpát
Csak azt nem mondta volna
Menj és felejts el
Úgy fáj, hogy valaki mással alszik el
És ébred fel
Lesz-e még úgy mint rég
Csak egy esélyt adj még
Lesz-e még, lesz-e még?
Ő és én oly távol áll
Akár élet és halál
A kezében a választás
Győzelem vagy pusztulás
Csak azt ne mondta volna
Nem lesz folytatás
És mással sokkal jobb a szereposztás
Ez nem lehet vitás
Egy padon fekve álmodom
Csak a hangodat hallom
Rejteném de nem tudom
A fáknak most megsúgom
Végtelen
Popper Péter- Szabó Ágnes
Mennyi elhullt virág,
s elbújt szilánk….
A szívnek egy régen ejtett seb éppúgy fáj….
Ne is ébressz fel, jobb volt úgy, hogy távol voltál!
(s most) bízom vakon…
Hátha átlátsz majd, s nem hiszed, hogy tényleg így van,
hátha mégiscsak hallod azt, mit elhallgattam.
s hogy véges az út, de mit ma tőled kaptam – végtelen! S kell nekem!
Lásd, hogy mit megteszek,
csak hogy mellettem itt maradj
és otthont találj.
Hagyd, hogy még jobb legyek,
hogy te jobb úton járj.
S mindent jóvátegyek,
hogy ma bízz bennem,
s élhess úgy, hogy nincs félelem
és elhidd, csak a jó végtelen.
Végtelen!
Aki voltam, már más!
(De) tényleg hibás az oldal, mit fellapozni többé nem vágysz.
de ha nem félsz, egy új lapon egy új sort találsz.
(s most) bízom vakon…
Hátha átlátsz majd, s elhiszed, hogy tényleg így van,
hátha mégis csak hallod azt, mit elhallgattam.
s hogy véges az út, de mit ma tőled kaptam – végtelen! S kell nekem!
Lásd, hogy mit megteszek….
Addig engem figyelj,
- s mindig légy jó közel -
amíg rájössz, aki voltam, már egy más ember!
El ne hidd, hogy más is kell,
el ne hidd, hogy most hagylak el!
|
