Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-05-24
Gámentzy Eduárd:
Elfogadni... elengedni
Mentünk, s te vittél kézen fogva engem.
Lehunyt szemeim mögött a világ
Életre kelt és újra része lettem,
Ahogy a kövek, ahogyan a fák.
Jártunk a kidőlt pléhkrisztusok között,
S a félhomályban sírt egy kisgyerek.
Felemeltem, hogy magamhoz öleljem,
- Ő rám nézett. És látod? - Már nevet!
Nem tudtam volna nélküled megtenni,
Feküdtem volna romjaim alatt.
A térdre esett sorompók tövében,
Ahová nem jön semmilyen vonat.
S hogy elfogadni, s elengedni is kell,
Tőled tanultam, köszönöm Neked!
Most hazaküldöm ólomkatonáim,
A harcnak vége! – Isten veletek!
|
