Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Búcsúzásul...
Krinkle: Búcsúzásul, őszintén
Patak csörgedez, tengert keres az élet,
Az Élet, mennyi-mennyi mindenből áll.
Jövőképek és esküdt ígéretek végül,
Mint üres szó csak a semmibe száll.
Kezét ki fogja meg annak ki most szomorú,
Kinek tüskék szúrják oly szerető lelkét?
Akinek más hűtlensége vad láncra verte Őt,
Most vígasz nem csak korbács éri árva szívét.
S lesz-e vajon eme föld Őneki, mint haza,
Békét adó, csöndes egy sírhalom?
Vagy mit az élettől kapott érzelmet,
Őneki a sírontúl is csak fájdalom?
Kereste kinek tudná szívét kitárni,
Várta, hogy az élet felé nyújtsa kezét.
De elhagyta Őt a vágya s örök hite,
Így az élet elé dobta fekete szívét.
Csak tűrte, ahogy az élet játszott vele,
Kajánul vigyorogva csak nevetett rajta.
Elvett Tőle mindent mit szeretett,
És sose adta vissza úgy, ahogyan akarta.
Elvett mosolyt, csókot, s ölelést,
Elragadt társat barátot és szerelmet,
Nem adott vissza semmit csak szenvedést,
Ellopta Tőle az igazi, tiszta életet.
Szeretett...míg élt csak őt szerette,
De az égi hatalom íly csúfosat tett.
Menekült az álmok világába,
De szerelmet még ott sem feledett.
Sok furcsa érzés kelt benne életre,
A csillagokra nézett s álmodott.
Fájón nézett a kis fényekre, hiszen
A bú maradt s az öröm távozott.
Fáradtan pislog, könnyes a szeme,
Menekülne álomtól és világtól.
De így az élet csak nehéz kő,
S nem tud szabadulni e magánytól.
A magány, mely lelkét rútul marja szét,
És ahogy a lelkébe nézett mélyen,
Egy álom szállt szerte-szét,
Más lelkébe, hogy ott boldogan éljen.
Hátat fordít az Úrnak, nincs többé hit,
Itthagyná e fantomboldog világot.
De újra imára kulcsolja két kezét,
Mert tudja Uram, hogy így kívánod.
Hisz' ha elmegy azzal csak jót tesz,
S ha jót tesz az másnak örömet okoz.
Van kinek öröm ha már nem lesz,
Ha szíve már máshol álmodoz.
Immár búcsúzik a szép álmoktól,
Mert búcsúznak tőle a szép emlékek.
Soha nem kell félni a búcsúktól,
Mert nékülük új találkozások nem lennének.
Így hát elindult messzire egymaga,
Hogy megkeresse kivel ő boldogan élhet.
Hogy a szeretet kenyeréből mindennep egyen,
De volt szerelmétől tudja, többé nem kérhet...
|
