Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2009-10-02
Még egy utolsó pillanat és végleg vége.
Utoljára látom őt, elmegy Életem értelme.
Csak Nézzük egymást, nem tudjuk mit mondjunk.
Fáj, hogy többé nem lesz, már egymással dolgunk.
Ő Néz engem én nézem őt, a könnycsepp mi elöször hullott le arcomon, már biztosan kihűlt.
Felemeli kezét s megsimogatja arcomat,
tudja többé nem láthatja már mosolyomat.
Arra gondol, ha egyszer találkozunk már biztos másé leszek.
A vele töltött napokra viszont majd mindig emlékezek.
Mert szép volt jó volt s most, mégis el kell mennie.
Nem Hittem, Hogy egy búcsúzás
fájhat Ennyire.
Soha többé nem látom erre gondolok.
Miközben ő megszólal baby- most már indulok .
Utoljára megcsókol és magához olel ,
elbúcsúzik tőlem egy lehullott könnycseppel.
Elindul a sötét éjszakába, a szívem ettől a perctől hiába is várja
Ő már nem látszik eltűnt a messzeségben,
de egy szó hozzám száll a szélben.
Hallom a távolból a szót ♥SZERETLEK♥
s én halkan könnyeim közt mondom:
SOHA NEM FELEDLEK.
Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekart életünk elindult egy rossz irány felé. Mikor nem gy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom. Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj. El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikkőnknek sem. Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s így megmaradsz nekem, mint egy álomkép. Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték,
hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.
Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert,
most látom csak milyen nehéz.
Ha laki azt megkérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zarba jönnék,
s nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan:
- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
rám nevet, kacag köszöntelek én is,
de hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
hogy titokban könnyes lett két szemem.
Egy halk sóhaj ez volna jel, s
mennék tovább csendesen.
Ha laki azt kérdezné, tőlem:
- Mit jelentesz Te nekem?
Talán könnyelműen felelném:
- Semmit, semmit csupán az ÉLETET.
A lóság mindig nehéz,
de tévedsz, rosszul ítélsz.
Szívedben mindig lesz hely emlékeknek
s felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett.
Most búcsúzom, ennyi az egész
most menj el, vissza se nézz.
Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt,
s gondolj arra, hogy voltam s talán VAGYOK!"
Elválnak útjaink, tudom, hogy hiányzom, s ez egy ideig fájni fog. Elengedjük egymás kezét, de talán egymástól távol egy új élet veszi kezdetét! Lesznek még szebb napok, mert lélekben mindig veled maradok. Sosem felejtem a sok gyönyörű pillanatot, amikor először éltem át a rázslatot. Nekem te voltál a em, nem volt Nálad nagyobb kincsem! Mégis elmúlt ez a nagy szerelem, de tudom, szívemben soha nem ér véget! Emléked megőrzöm az utolsó pillanatig, s tudd, veled éltem át a szerelem legszebb élményeit!
Mért tetted ezt velem?Mért nem szóltál?Megkérdeztem mi bánt,s csak ennyit mondtál:,,már nem szeretlek úgy mint régen''!A mai napig nem értelek!Te nem érezted azt amit én érzek?Az egyik percben imádsz, a másikban már nem szeretsz. Mond hogy n ez?Látom már eldöntötted,s végleg kitörölsz a szívedből, ettől félek!Mond mért nem őrzöd az emlékeket?Már látom,nem érdemeltél meg!De csak hogy tudd,meghalnék érted!Igen,fájnak az emlékek,de vmi hozzám is fog kötni,és akkor majd eszedbe fogok jutni,de már bánni fogod,h nem tudtál szeretni!
Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
gondolj arra mennyire szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
s az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
a boldogságom, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
|
