Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 11.
Soha nem éreztem, még ilyet,
Zord,-s kegyetlen az élet, de nekem adott téged.
Ennél jobbat, nem is tehetett volna velem,
Rab lettem, a TE szíved börtönében.
Elszakadni nem, nem akarok tőled,
TE több vagy nekem, mint maga az élet.
Legyél hát az enyém, csak ennyit kérek,
Elég lesz addig, míg el nem megyek végleg.
Kellessz nekem, mert SZERETLEK TÉGED.
Annyira örülök, hogy vagy nekem,
Mert ha fázom, szívem melegíti egy érzelem.
De én önző vagyok,-s többet szeretnék,
Szeretném érezni, a te két karod melegét.
De nem lehet, mert nem vagy itt velem,
És ez már fájdalom, nem szerelem.
Nem akarlak elveszíteni téged,
Mert többet érsz nekem, mint az élet.
De félek nagyon, hogy kicsúszol két kezem közül,
S csak a bánat, lesz az ki mellém ül.
Mert ha erre gondolok,
Arcomon könnypatak csobog. :'(
Fáj a gondolat,-s fáj a szívem is,
Hogy nem leszel enyém, kacagó kis hamis
Szívem érted lángol,-s csak érted dobog,
Nincs is nekem a világon, ennél szebb dolog.
Hogy is lenne, ennél szebb,
Mikor te vagy nekem a világ.
Mert szerelmünk is olyan, mint egy nyíló virág,
Annyit kérek tőled csak, hogy el ne hervadjon.
Vigyázzunk rá mi, együtt,
Ha fáj is a szerelem, legyen mi erőt adjon.
De az sem fog fájni, ha tiszta szívből szeretsz,
Remélem még sokáig örülsz,-s velem együtt nevetsz.
Szeretlek téged, jobban, mint bárki mást,
Jobban, mint az életem,
Hisz nélküled nem létezem.
Kellessz nekem, maradj velem KEDVESEM.
|
