Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Egy katicabogár
Egy katicabogár
Hétpettyes kis katicabogárka
Apró lényed ültesd a világba.
Küzdelmed a hiteddel egyenlõ,
S hajt elõre, hajt fel, azaz erõ.
Virágos rét, napsütötte liget
Perzselõ forróság, mondj hát igent.
Mond, hogy mindig szép lesz az élete,
S hogy az új érzésnek lesz hitele.
Katicabogarunk víg törtetõ
Féktelenség búj belõle elõ.
Kíváncsisággal néz a világra,
S mint egy nagy zsákot, mélyen kirágja.
Mond, te kicsiny lény, mi hajt elõre?
Mért nem hagyod a dolgot jövõre?
Erõd fogytán van, pihenned kéne
Elnyújtózni, s nem harcolnod érte.
De kis bogarunk mit sem törõdve,
Csak megy, hajtja egy vágy elõre.
Egy vágy, hogy tudja, mi léte célja?
És ûzi, hajtja, amíg csak bírja.
S mivel a nap lassan nyugodni tér,
Kis katicánk az útja végéhez ér.
Virágos rétnek kellõs közepén,
Hol kamillák bájolognak szendén…
Ontva csalogató illatukat,
Maga mögött elhagyva az utat,
Majd keresve a legmagasabbat,
Felmászva, s benne nagyot alhat.
A kisvirág szirma rácsukódik.
Katicánk újabb napról álmodik.
Hogy erõre kapva, kipihenten,
Társaira majd tudást, s fényt hintsen.
|
