Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Szép estét! :o)
Huhh, a mai napot is átvészeltem... Ma hulla voltam és még teendőim is voltak - alig bírtam valamit csinálni!! Szédültem, szúrt a mellkasom, és álommanó nem távozott mellőlem reggel eljöttével, sokat feküdtem ágyamban ma "félkómában". Nem, semmi kábítószert sem alkoholt nem fogyasztottam tegnap - ma ilyen szélsőséges napom van. Szerencsére, már jobban vagyok! :o) Ezért is tudok ide beírni. :o)
Képzeljétek, egyszer majdnem beestem a metróalagútba!! Ez régebben történt. Az volt, hogy megállt a metró, én meg pont akkor értem le a mozgólépcsőn; a metró ajtajai kinyílnak, én meg elindulok felé. Elkezd szólni a szöveg, hogy "Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak!", erre én elkezdek szaladni az egyik nyílt ajtó felé. Nem volt probléma számomra elérni a metrót, kényelmesen elszaladok az ajtóig, erre azon kapom magam, hogy a metró kocsiban a földön fexem - egy pillanat eltűnt az életemből, amikor estem elfele. Az történt, hogy a peron és a metrókocsi közé léptem futásom közben - nem tudom, hogy sikerült így! A fejemet sikeresen feltartottam, nem vertem a metró kocsijának talajához, de a lábam kinnszorult. Felkeltem a földről, leporoltam magam s látom, hogy a tisztelt utasok, akik annál az ajtónál álltak, erőfeszítéseket tesznek, hogy visszatartsák a záródó ajtót, nehogy a lábamat kicsukja. Húúú, nagyon izgi volt! :oDDD Köszönöm azoknak az embereknek, hogy ismeretlenül segítettek nekem! :o) Örök hála!! Viszont nagyon veszélyes is volt! Miután felkeltem, leporoltam a ruhámat és elindult a metró, azok az emberek, akik előbb az "életemet" mentették meg, ugyanolyan utasoknak, "senkiknek" tűntek nekem, mint a többi utas. Milyen érdekes is ez?!
Na, szép estét! :o)
Tibor
18:44
|
