Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Love történetek(valós)
A nagy szerelem!"
Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták
egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más,
szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt,
csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett
a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis
reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S
nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú
ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek.
Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác
vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!!
Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne
az egész világ! Igen, de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt.
Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem
felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától: "Miért? Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól,
most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól."
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt, ki most másra mosolyog,
s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág.
Fájdalom s könny ragyogott a szemében: "Hát nem jutottam eszedbe egyszer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon,
olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni.
Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik, a síró kislány már nem
létezik. Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az, ki eltávozott."
A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem a kis sír felé fordul. A sírban egy lány nyugodt,
ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén, egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már...
A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe.
A levél hangulata boldogtalan volt, egy lány szerelméről és haláláról szólt. A fiú könnyes szemmel meredt
a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve.
Rájött, nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá.
Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki
megszólalt: "SZERETLEK!"
Volt egy lány ki szeretett egy fiú,ebből a szerelemből nem volt kiút.
A lány egy ideig nagyon szerette,majd kis időre, elfelejtette.
A lánynak volt új szerelme,de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem,s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente,a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme.
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti,de, nem nagyon keresi.
Egyszer egy őszi napon,a fiú szerelmes lett nagyon.
Látta a lány a fiút mással ölelkezni,forrón szenvedélyesen csókolózni.
A lány nem bírta szenvedett,gondolta másik fiút kereshet.
Hetek teltek el a lány feladta,és leugrott a hideg habokba.
A fiú halotta a halál hírét,futva rohant a temetőbe és sírt.
Rájött mást nem szeret,és hogy nála jobbat soha nem kereshet.
Együtt jártak már több mint egy éve,boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,amiért a szüleik eleinte szóltak,de aztán beletörődtek,hisz nem tudták
egymástól eltiltani őket.
Hosszú országúton el s visszacikáztak,ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak,
Egyetlen kérése volt csak a fiúnak,nélkül soha ne induljon útnak.
Két motoros útja soha el nem vált,bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,a látóhatár szélén ha két motoros megjelent,
ezt leírni nem lehet ezt érezni kellett.
Fekete bőrkesztyű fekete szkafanderfekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer,fekete csizmában, nyakukban
kendővelszálltak versenybe a száguldó felhőkkel...
Ők is mint más szerelmeseksokat veszekedtek,de csak addig tartott,aztán kibékültek.
Ám egy napon minden másképp történt,nem tartották be a jól bevált törvényt,távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymás,a szülők már azt hitték mindkettőnek van más,de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek,és még nem békéltek meg a megsebzett szívek,mindkettő bánkódott mindkettő
szenvedett,kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket,a békülés útja vajon melyik lehet.
Egy csillagtalan borús, éjszakán elhatározásra jutott a lány,tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,s hogy barátjától
bármikor bocsánatot kérhet.
Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat,nem is töprengett oly sokat.
Hirtelen gyorsasággal fel is öltözködött,szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt,felrakta fejére a fekete szkafandert,lenn az udvaron felült a motorra,
s csak
akkor jutott eszébe amikor berúgta,
volt egy kérése régen a fiúnak,
?nélküle soha ne induljon útnak?.
Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képreelővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomában, meghasad,hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer,jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért,már csak a motorjának s az álmainak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér,több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Gondolatai már messze jártak,csak nézte az utat, és nem vette észre,hogy mindjárt odaér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Utolsó percében is az járt a fejébe,hogy nem nézhet többé a fiú szemébe,meg sem ölelheti kezét nem foghatja,
ezután már többé meg sem csókolhatja.
Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott,a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
? Ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled, leszek,
légy boldog akkor én is az leszek,
ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek?
Egyetlen vércsík volt,ami a szkafander alól a szájából kibuggyant,s az arcán végigfutott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában,a motor közelében a holdfény árnyékában.
Pontosan egy éve ennek az éjszakának,a fiú eleget tesz becsület szavának,megfogadta ugyanis még ott zokogva,hogy
életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver,a fején ekkor már fenn volt a szkafander.
Lenn az udvaron felült a motorra,gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért,már csak a motorjának és az álmainak élt.
A temető ott volt az országút végén,a sír amit keresett a temető mélyén,a sírhoz érve leroskadt eléje,húsz szál piros
rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította,melyre nagy piros betűkkel az volt írva:
"NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED".
A régi emlékek újra felkavarták,a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz,de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
Majd kis habozás után felült a motorra,a barátai követték ott részvéttel sorba.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,hosszú hónapokig mily boldogok voltak.
De ő itt hagyta nincs többé,s már nem érdekli semmi,csak egyetlen gondolat "utána menni".
Könnyes szemekkel a kormányt markolta,s cseppet sem figyelt a kijelölt útra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve,nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,a motor közelében a vén fák árnyékában.
Egy történet a szerelemről:
Egy lány megkérdezte a barátját, hogy csinos-e ,
a fiú azt mondta nem.
- a lány megkérdezte tőle, szeretne -e vele lenni örökké,
a fiú válasza az volt,hogy nem.
- megkérdezte hogy ha ő elmenne, akkor sírna-e
- a fiú, azt válaszolta nem.
A lány eleget hallott, ezért elment,
könnyek csorogtak le az arcán,
- de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
"Te nem vagy csinos, te gyönyörű vagy.
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled AKAROK lenni örökké.
És ha elmennél, akkor nem sírnék hanem... meghalnék..."
Egy faluban történt ez, nagyon régen már.
Volt ott egy fiú és volt ott egy lány.
A lány szerette a fiút,
De a fiú ezt nem tudta.
A fiú szerette a lányt,
De ezt a lány sem tudta
Gondolta a lány: jobb, ha nem tudja!
Gondolta a fiú: könnyebb, ha nem tudja!
Így éltek, s gondolták talán,
Az idő mindent megold azután.
Így is történt: a lány férjhez ment,
S a fiú is magához, másik lányt vett.
A fiú, ahogy forgatja az újságban a lapokat,
Látja meghalni az elmúlt napokat.
Egyszer mikor belenéz jobban,
Egykoron hű szerelmét látja meg nyomban.
Meghalt a lány, s utolsó búcsúra invitál.
A fiú, megragadva az alkalmat,
Elbúcsúzik kellőn a lánytól,
Rózsát rakva annak sírjára,
Fejet hajt s a szép emlékekre emlékezik,
Arra gondol,hogy elkellett volna mondani,
Ha nem szerette volna a lány,úgyis
Nemet mondott volna neki.
De aztán észbe kap,hogy felesége van neki,
De azt a lányt örökké szereti,
És már bánja a sok rossz dolgot,
Mit megtett,és sírva lép ki
A régi temető,régi kapuján,
És csak annyit mondott,szeretlek igazán!
Love történet 2 és ezeket megéri mind elolvasni!szívszorítóak
Elvesztett mindent,amit szeretett...
Volt egy lány ki kereste a boldogságát.Nyughatatlan volt és szabad.Mindig szabadnak vallotta magát amire
nagyon büszke is volt.Nagyon szerette édesanyjat aki egyedül nevelte őt.Egyszer egy szórakozóhelyen megismert
egy fiút.Nem szeretett volna sohasem szerelmes lenni de még is ott volt a fiúval mert valami megfogta.A fiúnak
gyönyörű szép kék szeme volt lógós nadrágja valamiféle márkás pólüja és érdekesen befűzött szintén márkás öve.
Baseball sapka takarta barna kissé hosszú haját.A fiú megcsókolta a lányt.A lány ellökte magától
és azt mondta:"Én szabad vagyok!" A fiú hasonló kinézetű barátaira nézett felnevetett és közbe ezt
mondta:"Kislány senki nem mondta azt, hogy nem vagy az!Éld csak az életed mi eltöltöttünk egy szép
estét ennél lehet akar szebb esténk is-kacsintott a lányra és folytatta-én is szabad vagyok és nem áll
szándékomba ezen változtatni!" A lány kicsit csalódott volt, hogy a fiú ezt mondta,hisz arra várt,hogy
a fiú kicsit udvaroljon neki.De a lány észre sem vette,hogy a szabadságát veszti el avval hogy mit sem
törődve a laza sráccal együtt volt egész éjszaka.Arra gondolt,hogy jót bulizik vele és enniy,csókolóztak
és még telefonszámot is váltottak.A lánynak kicsit hamarabb hazakellett mennie mert jött egy telefon hogy
az annyira szeretett édesanyja kivel baratnők voltak meghalt...A lány megkérte a fiút hogy ha gondol rá hívja fel.
Eltemették 5napra rá az édesanyjat akkor másra nem tudott gondolni de telt az idő és a lány észrevette, hogy a
fiú nem telefonál.A lány a nagymamájához került és ott élt.Fél évre rá a lány bátorságot vett és felhívta a fiút
.A fiú azt mondta h találkozzanak azon a szórakozóhelyen,ahol azelött összefutottak és egy nagyon szép estét
töltöttek el.A lány úgy érzte fél év után újra boldog órákkal a buli elött elkezdett készülődni.A lány elment a
barátnőjéhez és elindultak a buliba.A lánynak remegett a keze és érezte,hogy a fiú ott lesz és újra szép estének
nézett elé.A lány bele se gondolt h már fél éve nem szabad mert rabul ejtette a fiú.Megerkeztek a lány berohant
a WC-re és megigazította haját és a sminkjét.Megfogta barátnője kezét és elindultak a pult felé nem volt senki
ismerős ott,de hirtelen megfordult valaki és ismerös szempár kacsintott rá.A fiú volt egy másik baratjával a fiú
barátja elhívta a lány barátnőjét.A lány szépen mosolygott a fiú megfogta a lány kezét és így szólt
nevetve:"Kislány szabad vagy még?" A lány elgondolkozott...Mélyen és belegondolt,hogy fél éve az anyukáját
és a szabadságát egy napon vesztette el.
A lány reszketö hanggal így szólt:"Persze,hogy szabad!"Mosolygott és úgy gondolta,hogy a fiú nem tudhatja azt,
hogy szereti.A fiú rámosolygott és azt mondta:"Hát én megmondom neked őszintén azért nem kerestelek mert
elhagytam a kabátomat amiben a telefonszámod volt.Sajnálom."A lány elmosolyodott.A fiú kihívta őt és sétáétak
egy nagyot a lány elmondta,hogy mi mindenbe változott meg az élete fél év alatt.Vége lett a bulinak a lányt
hazakisérte a fiú és megkérdezte:"Kislány te szeretnél valamit tőlem vagy inkább maradsz szabad?"
A lány tenyere izzadt lett hisz úgy érezte ha kell mindent felad a fiúért,de mi van ha a fiúnak nem kell ő?
A lány bátor lett és azt mondta:"Félre teszem a szabadságom..." A fiú boldogan megcsókolta a lányt.A lány
úgy érezte visszakapta a szabadságot és büszken gondolt arra,hogy az anyukája figyeli valahonnan őt és
boldog.A lány és a fiú éveken át együtt voltak s közben felnőttek.A fiú egyik reggel arra ébred,hogy nem kell
neki senki sem.Egy levéllel otthagyta a lányt.
"Ne haragudj kicsilány,de valami folytogat,valami olyan amire azt hiszem te szoktattál rá.
Folytogat és nem akarja,hogy itt maradjak.Ez azt hiszem a Szabadság.És a mai napig ezt nem éreztem.
Azt sem éreztem a mai napig,hogy felőlem a szerelem kihült.Imádlak drágám
úgy mint még senkit sem, de érsd meg ez már nem ugyanaz.Megváltozott és elmult.
örökre szeretlek kicsim!"
A lány könnyekkel teli szemekkel elindult elindult keresni párját egyetlen szóért ami gyötörte lelkét:Miért?
És érezte,tudta,hogy hol lesz elment a szórakozóhelyre.Ott találta valóban a fiút.Ott volt a barátnőjével.
Átkarolták egymást.A lány elrohant a fiú látta és megállította meg sem szólalt de térdreborulva el kezdett sírni...
A lány éles hangon megszólalt:"Miért?" A fiú erre azt mondta hogy megbolondult,és hogy ez már több hónapja
így megy.A lány ellökte magától a fiút és elindult,elindult.Soha senki nem látta többé csak egyszer.Egyszer
bekapcsolta a fiú a TV-t és látta,hogy a lány van benne.A lány aki Ausztráliába utazó repülőn megölte magát
és egy levél volt a kezében.
Óhhh Istenem.Nem értem mit tettem ami engem ennyire tönkretett.Nem értem mivel érdemeltem ezt én meg.
Mindenem elveszett semmim nincsen.Se édesanyám,se szabadságom,se az akit a világon a legjobban szerettem.Miért?
A fiú a lány sírjára borulva rájött hogy,tönkre tette a lányt és elvette magától is az életét mert nem akart abban a
tudatban élni,hogy a lány miatta halt meg,és miatta szenvedett.
|
