Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2012-11-05
"Isten "táncolja" a teremtést. Ő a Táncos, a teremtés az Isten tánca. A tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül. (...) Abban a pillanatban, hogy a táncos megáll, a tánc megszűnik létezni. Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat reflektál, és túl sokat beszél. (...) Maradj csendben, és nézd a táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó levél, egy madár, kő... A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz! Hallgass! Tapints! Ízlelj! És akkor, remélhetőleg, hamarosan megpillantod Őt - magát a Táncost."
Anthony de Mello
"Ameddig élek
ne gondolkodjatok helyettem -
ameddig élek
hagyjatok szabadon tévednem."
Simonyi Imre
Puskás Peti- Csillagok
http://www.youtube.com/watch?v=6_gsxao8qDk&feature=g-hist
Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...
Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...
Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.
Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!..........
"Az együttléthez két emberre van szükség, két független emberre. Az együttlét akkor gazdag, méghozzá mérhetetlenül gazdag, ha mindkét fél tökéletesen független. Ha függnek egymástól, akkor az nem együttlét, hanem rabság, rabszolgaság. Ha egymástól függnek, ha egymásba kapaszkodnak, ha birtokolják egymást, ha nem engedik egymást egyedül lenni, ha nem engednek egymásnak elég teret a növekedéshez, a fejlődéshez, akkor ők ellenségek és nem szeretők - ártalmasak egymás számára, mert akadályozzák egymást lelkük, lényük megtalálásában. Miféle szerelem az ilyen? Ez csak az egyedülléttől való félelem, nem pedig szerelem; csak félelmükben kapaszkodnak egymásba. De a valódi szerelem nem ismer félelmet. A valódi szerelem képes az egyedüllétre, a tökéletes egyedüllétre, és ebből az egyedüllétből fejlődik ki a valódi együttlét."
Osho
"Amikor azonosulsz az egóddal, elkerülhetetlenül elfog az az érzés, hogy már nem vagy szabad. A háttérben mindig ott van benned, hogy így vagy úgy, de fogságba estél, hogy nem ez az igazi valód, és hogy az élet, amit élsz, nem elégít ki téged. A szabadság elvesztésének érzését saját belső éned okozza, amely egódon áthatolva próbálja küldeni saját impulzusait a világ felé. Belső éned az is, aki képes érezni a beteljesült elégedettséget. Ha követed a belső énedből érkező impulzusokat, és eleget teszel azoknak, szinte mindig elégedettnek fogod érezni magad. Úgy fogod érezni, hogy jó volt, amit tettél, bármilyen jelentéktelen dologról legyen is szó. Ha belső énedből kiindulva lépsz kapcsolatba az emberekkel, akkor ezt a kapcsolatot tényleg érezni is fogod, tudni fogod, hogy "megérinted" a másikat, és te magad is "érintve" vagy. A beteljesülés érzése fog eltölteni."
Riekje Boswijk-Hummel
|
