Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 2.
A madár
Nemesis adatlapján olvastam (151888):
"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Olyan állat, mely szabadon repülhet, és boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. De egy napon arra gondolt, mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni és irigykedett; irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát. És azt gondolta: „csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem”.
A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott. De beleesett a csapdába és fogoly lett. A nő kalitkába zárta és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya és mutogatta a barátnőinek, akik azt mondták: „neked aztán mindened megvan”.
De szépen lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt, elvesztette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje. A madár nélkül az ő élete is elvesztette értelmét és a halál hamarosan bekopogott hozzá:
-Miért jöttél? - kérdezte a halált.
-Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál. Majd folytatta:
-Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
(Nemesis (151888) hozzájárulásával.)
|
