Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Sofie és a rejtélyes lovarda 1.
Sofie és a rejtélyes lovarda
Első fejezet.
A sötét autó
- Sofie!- szólt ki a konyhából Mrs. Gern. - Gyere gyorsan!
- Megyek anya!- válaszolt egy fiatal, nőies, de bájos hang. Sofie feállt a fotelből és rohant a konyhába. Már csak annyit látott, hogy Werti négy nagy mancsán kievickél a konyhából és maga után ételmaradékokat hagyva, lefekszik az ajtó elé. A bundája elterül a padlón. Mrs. Gern pedig épp a kifutott tejet tisztítja le a tűzhelyről.
- Mi történt?- Kérdezte Sofie.
- Hát ez a kutya! Ez, ez itt!- mutatott rá Wert-re mire az bájos visszanézéssel válaszolt, tudta, hogy róla van szó. - Egy rossz eb! Nézd meg mit csinált?
- Látom, látom… De mi történt?- tette fel újra a kérdést.
- Hát az úgy kezdődött, hogy felborította a széket. Én odamentem és felállítottam. Közben ugye készítettem a vacsit, ezért utána visszamentem elkészíteni. De nem engedett. Elkezdett nyalni meg ugrálni, és ennek tetejébe még rám is tette a két óriási mancsát. De miután leráztam magamról, mentem kezet mosni, és elfelejtettem a tejet. Az kifutott és Wert pedig megette a vacsit! Igen te!- nézett rá Werti-re. A bernáthegyi kutyus pedig ügyet se vetve szundikált.
- Uh hát ez… ez igen! Nem gondoltam volna hogy Werti ilyen rossz!
- Hát igen, én se. De most az lesz a legjobb hogyha elmész vele játszani ki az udvarra! Csak fél óráig légyszi kislányom!
- Jó anya. - egy fintort mutatott, de elindult Werti felé. Levette a fogasról a nyakörvet, és Wert-tel elindultak kifele.
- Majd kárpótolom valahogyan a kimaradt óráidat.
- Mégis hogy? Ezzel a kutyával az életem legnehezebb óráit töltöm el!
- Na nyugi nem olyan rossz!
- Igazad van, szeretem Wert-tet!- mosoly ült ki az arcára Sofie-nak. Megsimogatta a kutya finom puha szőrét. - Na jól van mi megyünk majd jövünk durván fél óra múlva.
- Oké, addig összedobok valamit.
Elindultak. Átballagtak a hatalmas kerten, amelyet mindenhol virágok díszítették anyjának köszönhetően. Meleg, lágy szellő fújdogált. A nap már lemenőben volt. Vöröslő fénye beborította az égboltot. Mikor kiértek a fehér kapun, jobbra fordultak. Hatalmas fák szegélyezték az utat. Mivel külvárosban laktak, ezért csönd és béke honolt. Néha madár csivitelését lehetett hallani, néha gyerekek kacagását. Egyedül Wert hangos lihegése zavarta Sofiet. Kiértek a város szélire. A hatalmas pusztaságot kémlelte Sofie mikor Werti hangos ugatásba kezdett. A napraforgómezőből egyszer csak kiugrott egy őz. Csak szaladt, szaladt meg nem állva, míg az erdőbe ért. Sofiék tovább indultak. Az út porolt. És kezdett sötétedni. „ Jó messze mentünk otthonról”- gondolta Sofie. - „Vissza kéne fordulni” Elindultak haza. Félúton jártak mikor egy furgon közeledett nem volt felkapcsolva a lámpája. Sofie mégis hallotta és Werti is. Félreálltak, de ez nem volt elég a sofőr nagyon gyorsan hajtott és ráadásul pár centi választotta el attól hogy elüsse Sofiékat.
- Hé kapcsolja fel a világítását, ember!- üvöltött utána a lány.- Ilyeneket le kéne csukni! Nem, Werti?- a kutya megnyalta gazdáját, majd hazafelé húzta. - Jól van, megyünk már!- Sofiet még mindig idegesítette a kocsi. „Mégis ki vezetne kivilágítatlanul? És hova sietett? Azt hiszem láttam a rendszámát… de nem emlékszem!” Ezen tűnődött míg hazaért.
- Szia anya!- köszönt majd lekapcsolta Wertet a pórázról.
- Mi történt fal fehér vagy!- anyja aggódóan tapogatta fejét láz esetén.
- Csak majdnem elütöttek… egy kocsi kivilágítatlanul gyorsan hajtott és majdnem elütött.
- Te jó isten! Jajj jól vagy biztos? Tuti?
- Igen persze csak megrémültem. Amúgy mi a vacsi?- leszedte anyja kezeit arcáról.
- Hideg. Válasszatok a hűtőből valamit. Az a vacsi.
- Okszi. Úgyis farkaséhes vagyok!- leült az asztalhoz ahol mát ott ült öccse Dan, és apja Steven. Pár perc múlva anyja, Marie, is csatlakozott hozzájuk. Sofienak be nem állt a szája úgy felidegesítette a kocsi, hogy ki kellett adnia a dühét.
- Hát kislányom ez egy jó lecke volt! Ha majd nagy leszel…
- Jó, jó tudom a tapasztalataidat felhasználhatod. Na megyek lefekszem. Álmos vagyok. Sziasztok! Jó éjt!- Felment a lépcsőn, megfürdött,majd kinézett az ablakon a sötét udvarra. Nem volt kellemes szombat. „Ezek után nem!” Sokáig gondolkodott. De aztán lefeküdt.
|
