Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-11-07
Ha halottak napja van, mindig elgondolkozom azon, hogy az emlékezés lángja egy-egy kihúnyt lélek, amit szeretnénk ha megint velünk lenne, mert hiányzik. Az ember reménykedik, még akkor is ha teljességgel lehetetlen amit szeretne, évente próbálja újra és újra gyújtani jelképesen.
Először azt gondoltam, milyen egyedül is maradtam, de valószínű ez az én leckém a földön -megszokni azt, hogy örökké egyedül vagy-. Sokszor próbáltam a gyökereimet keresni, akartam mindent tudni a családról, nem tudtam meg sokat még a fogalomról sem. Nem is volt sok.
Ha valamid nincs, azt szeretnéd hogyha lenne, elkezded magadnak megépíteni görcsösen. Fából vaskarikát...
Majd rájössz, hogy boldogtalan vagy és kifordítod az életedet. Szinte újra születsz. Én háromszor születtem meg. Mind a három fájdalmas volt.
Az ember ugyanazokba a hibákba esik bele, mintha sohase akarna tanulni. Többszörösen visszaesővé válik idővel.
|
