Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Koporsó. (vers)
Koporsó
Az igazság fakasztotta könnyeid mossák el legszörnyűbb bűneid.
Tépd el az illúziók láncait.
E folyékony, hidegen izzó acél égeti el életed vétkét.
Lenyúzza kosztümöd ékességét.
Meggyóntad már az összes hazugságod,
S ez a koporsó lesz az otthonod.
Tíz véres karmolás.
Senki se hallja a visítást,
Hangod csak egy néma ásítás.
Ez jutotott neked, sírodban ez vár.
A legnagyobb vágy, hogy visszatérjenek a korábbi összeköttetések,
Ha illúziók is voltak ezek.
A probléma elfedésére szemfényvesztések is tökéletesek.
Legalábbis látszólag elegek.
Nem boldogít se igazság, se tudás,
Csak a koporsó maradt, és a magány.
Vörös égből ömlő savas cseppek puha bőrödbe mély sebet vésnek.
Csak a perzselt húsod szagát érzed.
Átszivárognak a földön, a deszkán s megírják rajtad a stigmát.
Híg, miniatűr pengék karcolták.
"Tested csak átmeneti állapot volt,
Mostantól e koporsó az otthonod."
Hiába élteted magad az őszinteséged hamis örömével.
Most már senki sem maradt melletted.
Teljesen magadra maradtál
És nem számíthatsz senkire se.
2012.III.28.
|
