Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-06-26
Így beszélgetünk mi már ezentúl mindig, Te meg én. Csukott szemem mögött látlak is, érezlek újra. Felidézem az ölelésedet, a mozdulataidat, és hagyom, hogy a könnyem némán csorogjon. Csend mindenütt, némaság. Hallom a hangod újra, beszélgetünk tovább. Azt súgod, erős legyek! Próbálok, de nem sikerül. Naponta élesztem újra magam, naponta tápászkodom újra föl a mélyből, ahova esténként álmaimban zuhanok. A hazug álmok is elkerülnek, hiába könyörgök: hazudnának Rólad legalább! Helyettük éjjelente valami hatalmas, sötét, végtelen ürességbe zuhanok, ahol nincs senki, semmi, én sem vagyok, nincsenek érzések, nincsenek színek, ízek, semmi nincs. Hát ilyen lett nélküled a világ. Vagy én lettem nélküled ennyire más? S vajon még meddig, hány napig, hónapig, évig kell így élnem tovább? Élek egyáltalán? Vagy én is meghaltam Veled? Akkor hát hol vagy? Miért nem nyújtod felém a kezed? Mondd, mit kezdjek én most már itt nélküled?
|
