Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
:]
Szép és
tanulságos!
Egy napon
azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
nevét írják föl
egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis
üres
hely.
Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a
társaikról, és azt írják
a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki
elkészült és mielőtt
elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a
tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra
és mellé a
kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak
róla.
Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva
mindegyik
nevetett. 'Tényleg?' - hallatszott a suttogás... 'Nem is tudtam,
hogy én
valakinek is jelentek valamit!' - és 'Nem tudtam, hogy a többiek
ennyire
kedvelnek' -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette
többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a
diákok egymás közt, vagy esetleg
a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is
törődött vele.
A feladat
elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és
a
társaikkal.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a
tanárnő elment a
tanítványa temetésére ..
A templomot megtöltötte a
sok barát.
Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a
fiatalembert -
odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A
tanárnő a sor
végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott
állt, az
egyik koporsóvivő katona megszólította: 'Ön a matematika tanárnője
volt
Mark-nak?' Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:'Mark nagyon
gyakran
beszélt magáról.'
A temetés után összegyűltek Mark régi
osztálytársai. Mark szülei is ott
voltak és szemmel láthatóan alig várták,
hogy beszélhessenek a tanárnővel.
'Valamit szeretnénk mutatni' - mondta
az apa és előhúzott egy pénztárcát a
zsebéből. 'Ezt találták, amikor a fiunk
elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja
ismerni.'
A pénztárcából
előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván
összeragasztottak,
sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.
A tanárnő - anélkül, hogy
odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt
azoknak a lapoknak, amelyeken a
kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az
osztálytársak írtak
Markról.
'Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta
az
osztálynak' - mondta Mark anyja. 'Amint látja, Mark nagyon
megbecsülte.'
A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő
körül.
Charlie elmosolyodott és azt mondta: 'Nekem is megvan még a
listám. Az
íróasztalom felső fiókjában őrzöm.'
Chuck felesége pedig így
szólt: 'Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be
az esküvői albumba.' 'Az
enyém is megvan még' - mondta Marily. 'A naplómban
tartom'.
Ekkor Vicki,
egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és
megmutatta a
használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.
'Mindig
magamnál hordom' - mondta Vicki, és hozzátette: 'Meg vagyok
győződve, hogy
mindnyájan megőriztük azt a listát.'
Embertársainkkal való
együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy
minden élet véget ér egy
napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.
Ezért kellene
megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és
akikért aggódunk,
hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg
nem
késő.
Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed
meg,
elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet
tegyél.
Ha megkaptad
ezt a mail-t, akkor azért, mert van valaki, aki érted aggódik
és ez azt
jelenti, hogy legalább egy ember van, akinek te sokat
jelentesz.
Ha
túlságosan elfoglalt vagy, hogy nincs néhány perced továbbítani ezt az
írást,
ez talán az első alkalom, hogy semmit sem teszel azért, hogy
egy
embertársadnak örömöt szerezz?
Gondolj
rá: azt aratjuk, amit vetettünk. Amit az ember ad a másik embernek,
vissza is
jön a saját életébe. Ez a nap áldott nap lesz és éppen úgy
különleges, mint
te magad vagy.
Ne kérdezz, játssz velünk!
|
