Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-12-04
Még ha háromezer, vagy harmincezer évig élnél is, mégis gondold meg, hogy senki sem veszíthet el más életet, csak amit él, és nem élhet mást, csak amit elveszít. Egyre megy hát a leghosszabb és a legrövidebb élet. Mert a jelen mindenki számára egyre megy, tehát az is egyre megy, amit elveszítünk; így az elmúlt élet, csak röpke pillanatnak bizonyul. Hiszen sem a múltat, sem a jövõt el nem veszíthetjük. Hogyan is vehetné el valaki tõlünk azt, ami nem a miénk?
Tehát két körülményt vegyünk mindig figyelembe: elõször, hogy minden öröktõl fogva azonos formában ismétlõdik, s nem számít, hogy valaki száz, vagy kétszáz évig, vagy beláthatatlan ideig szemléli-e ugyanazokat a jelenségeket; másodszor, hogy a leghosszabb és a legrövidebb életre rendelt is ugyanannyit veszít! Mert csak a jelen pillanattól fosztható meg, csak ez az övé, s amije az embernek nincs, azt el sem veszítheti...
Marcus Aurelius: Elmélkedések
|
