A jó és a rossz, a fény és a sötétség örök harcban áll egymással, egyik sem ismer kegyelmet a másik iránt, ha kell kihasznál, felemel, megtűr, megbecsül, de mindez csak addig még hasznára vagy. Egy folyamatos létforgás, amely sosem szüntethető meg és amely táptalaj minden létező, faj számára. Még az idő kezdetén örvénylő energiák is eszerint épültek fel, hogy később ezekből merítsenek erőt és feszüljenek egymásnak, a harcban.
Ám valamikor régen, az első ciklusok után, létrejött egy faj ami tagadni kezdte ezt az erőt, elhidegülve tőlük megpróbálva kiszakadni, a folyamatos ismétlődésből, hogy rátaláljanak arra, amire a legjobb szó talán a béke.
Maga a faj nem volt hosszú életű, mégy egy ciklus sem bírt ki de jelentős hatással volt a két oldalra. Nem az erejük volt nagy, a számuk sem volt számottevő, egyszerűen maga a tudat, hogy mint egyfajta anomália léteznek, a fény és a sötétségen kívül, elég volt arra, hogy a jó és a rossz felhagyjon folyamatos harcával és eltörölje őket. Ennek hála, szinte teljesen kihaltak, csak egy maroknyian élték túl, hogy életüket tovább folytassák valahogy.
Ennek a fajnak a leszármazottja ő maga is, ami hozzásegítette ahhoz is, hogy két külsővel legyen megáldva.
A sors fintora, hogy éjjel viseli a fehér, nappal pedig a fekete alakját, mint valami Ying-Yang figura. Hol, seregeket vezetett a gonosz nevében, hol a jónak szerzett információkat, de tartja magát ahhoz, amiben végül felmenői hagytak rá, sosem kötelezheti el magát egyik oldalon sem. Így egyszerűen ahelyett, hogy kívül élne a körökön, inkább annak metszetében éli életét.
Jelleme eléggé szeszes és változó, nem minden van hatással rá az, hogy milyen alakot visel, fehér hajjal is tud hidegvérrel gyilkolni, még fekete hajjal meggyógyítani az egyszerű sebeket.
Sok fajta ruhát hord, de egy biztos mindig látni fogod rajta a színbólumot, amit visel ami inkább saját fajtársaiknak szól, hogy könnyebben megismerjék őket.