Tenyeremben tartom

Üres a szobám, üres az életem, lelkem
Ázik viharverten
Csak nézem, ami nincs, tudom, mi volt, mi voltam
S ülök, félig holtan,
Vagy talan már teljesen
Elfogyott a szerelem

Reményt, célokat vesztve tanulok most sírni
Újra verset írni
Szerető sorba folytani bánatom, zokogva
Megpróbálni újra
Túlelni mi eltemet
Feledni mit nem lehet

De nem jön ki a szótag, nem jön ki a bánat
Élni már a mának
Nélküled én nem tudok. Mint a vérem, sűrű
Könnyem - a két gyűrű
Összebújva most, igen
Tán örökre megpihen