Hell!

Ha lehet, akkor a bemutatkozást inkább hanyagolnám, helyette leírom nagyjából, hogy miket szeretek és miket nem. Ez éppen elég ahoz, hogy valaki el tudja dönteni, hogy szimpatikus vagyok-e neki vagy nem...

Amit szeretek: sportolni, bulizni (de azt nagyon), a barátaimat, túrázni, aludni, enni, másokat az őrületbe kergetni, a macskámat, a kutyámat, szabadban lenni, éjjel csavarogni, nyugodtan zenét hallgatni, piszkálódni, az őszinteséget, a szobámat, ásítozni, elázni, az antik cuccokat, lovakat, southparkot, utazni, új emberekkel ismerkedni, a munkámat, hüllőket és kétéltűeket...stb

Amit rühellek: a rózsaszín cukcsi-lávcsi dolgokat, a ferde hajlamúakat, a raj-okat, a vasalthajú fiúkat, a rózsaszín és babakék pólót, a hőséget, ha felébresztenek, ha állatokat bántanak, a gyáva embereket, a kétszínűséget, szúnyogokat, pisztáciát, tökfőzeléket, drogos szórakozóhelyek és az idejáró embereket, gazdag és nagyképű embereket, pedofíliát, világfájdalom és "fáj az élet" szöveget, a "militarista" kis idiótákat, akik azt hiszik, hogy mert van egy terepszínű gyakorlólyuk már mekkora katonák, de kiképzésen még egy napot sem töltöttek, még az internet nazikat, akiknek csak a neten nagy a pofályuk, SHARP-okat, ha valaki tarhál, divatemberekt, hazugságot, megcsalást, kétszínűséget, ha valaki sír, meg még rengeteg dolgot, szóval...stb


Minél több dolog változik, annál több marad ugyanaz. Nem tudom ki volt az, aki először mondta ezt, talán Shakespeare, vagy talán Sting, de ebben a percben ez az a mondat, ami megmagyarázza a legnagyobb hibámat. Képtelen vagyok megváltozni! Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel, minél többet tudok meg az emberekről, annál jobban észreveszem, hogy mindenkinek van hibája. Nem akarok megváltozni, ameddig csak lehet, ilyen akarok maradni, ettől jobban érzem magam, mert ha szenvedsz valamitől, legalább ismerős a fájdalom. Ha rászánod magad a változásra, mindig valami váratlan történik. Ki tudja, milyen fájdalmak várnak rád odakint, lehet, hogy ennél sokkal rosszabbak! Jobb neked a régi állapot, válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz. Nem követhetsz el hibákat, nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit - kivéve talán saját magadat.

"Inkább legyen egy csodálatos fél órám, mint egy hosszú, semmilyen életem."

"Aki folyton a "megmentőre" vár, mint királylány a várbörtönben, majdnem mindig egyedül marad, mert mindenkinek a saját életét kell élnie, azért kell felelősséget vállalnia."

"Van úgy, hogy az embernek nincs mit mondania, és már csak egyedül akar maradni. És az egyetlen, akiről szívesen hallana valamit, nem jelentkezik."