Csókolom!
Mint tudjuk, bemutatkozni bajos és mikor kéne, semmi érdekes-értelmes nem jut eszünkbe. Bezzeg a kádban ülve!
Egy barokk városban lakom, tanulok, imádom a tavaszt, a magyar helyesírást, az angol nyelvet, a vízpartokat, az ezüstöt..Kínszenvedve élvezem az élet minden ecetsavas mézcseppét.
Nem vagyok művészlélek, nem akarok híres lenni és hedonista vagyok. Meg pesszimista is persze.
Szeretek koncertekre járni, ahol rendszeresen darabokra töröm a térdemet és a szívemet is. Ezeket a kis darabokat aztán csokival ragasztom össze. Ipari mennyiségűvel.
Buktacukrozó életemet egy nyúllal és egy tengerimalaccal osztom meg.
Műköröm-mániás vagyok. És szeretem a somlóit, a tanszék-szagot pedig nem. Egyszer le szeretnék ugrani a Benedek-hegyről, esés után felállni, leporolni magam és kacagva felrepülni a Viaduktra, leót szürcsölgetve csodálni téged te kéjesen hanyatló, kegyetlen szépségű, vak szörnyeteg.
Blitzkrieg, drága barátaim.
|