Miért rúgtam ki a titkárnőmet?
Két hete volt a 45. születésnapom.
Egyébként sem éreztem magam valami fényesen.
Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nem hogy Isten éltessen. ...
A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.
Úton az irodába már teljesen levert voltam.
Bementem az ajtón és Sári, a titkárnőm felállt és így szólt: Isten éltesse sokáig, főnök!
Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem felejtett el!
Délig dolgoztam. Pontban 12-kor Sári bekopogott az ajtómon és azt mondta:
- Főnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A visszaúton Sári azt mondta:
Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk vissza az irodába!
Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.
Egy idő után Sári így szólt:
Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is.
A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.
És én ott ültem a heverőn, és ....... a zoknimon kivül semmi nem volt rajtam...
„Az ember dolga, hogy embernek lenni érdem,
Hogy bátor legyen az elrendeltetésben,
Az elhullásban és a fölemelkedésben,
És nem hihetünk másban, csak e küldetésben”
(Juhász Ferenc)
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogak legyünk. " (Hemingway)
"Mindig bocsáss meg az ellenségeidnek! Semmi sem bosszantja fel őket jobban!"
Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. (...) De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (…) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (…) S ha majd megvigasztalódtál (mért végül minden ember megvigasztalódik egyszer), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.”
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
|