Molnár Gábor István
Poker

Valójában csak pörgetem a napokat
Vakon, nem is figyelem a lapokat.
All in, mindegy, mi is a felállás,
Lehet ez az izgalom utáni sóvárgás.
Kicsit olyan ez, mint az élet,
Élünk, s nem tudjuk, mikor jön a véglet.
Egyszer csak eltűnik a pakli,
Nem tudom, jobb-e adni, mint kapni.
Játékosok vagyunk, a szerencse irányít,
Győzelmet csak a mázli nyilvánít.
Ez egy véges, mocskos játszma,
A lényeg egyedül a kezedben levő kártya.
Nem tudhatod, mi van a másiknál,
Az tud nyerni, ki a végén dominál.
Múlhat egy vagy akár két lapon,
A lényeg, mindig maradj talpon.
Nyerhetsz tisztán vagy blöffel,
Birkózz meg a zajban a csönddel.

Berecz Magdolna
Pókerarc

Felveszem a pókerarcot
Ne látszódjék rajtam,
hogy az élet csatáiba
majdnem belehaltam.

Itt ez a szép pókerasztal
Látod milyen kerek?
Ily kerek lesz életem is,
hogyha sok pénzt nyerek.

Egy arcizmom sem rezdülhet,
ha nyerésre állok
S fülig ér majd a szám, ha az
asztaltól felállok.


Gyurcsó Gyula
Kétlapos póker

Foglalt minden pókerasztal,
megfeszülve űzöd a reményt.
Nem vagy a szerencse kegyeltje,
csak táncolsz a világ peremén.

A pakliból hiányzik a dáma,
csak álmodod nyerő lapjaid.
Magad ellen emeled a tétet,
hol Fortuna osztja csókjait.

Elbuktál már milliónyi kőben,
megszólított annyi barna rög:
Mit remélsz sorsodtól, szépreményű ember,
hánykolódva kétségek között?

Mit kaptál az életedtől eddig?
Kutyák marták édes húsodat.
Szüzek, szajhák köveztek meg téged.
Törték csontod erős férfiak.

Szíved nincs már, odaadtad.
Fojtogatnak vágyaid.
Mit remélsz, te szépreményű ember,
ha meggyötörnek álmaid?

Elvesztél! Nincs már pókerarcod.
Reményt kergetsz hosszú éjszakán.
Könnyeidet párnák közé sírod
könyörgésed gyűrött vánkosán.









* Bár mind egyedül vagyunk, mégis együtt *

*A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, remél, mindent eltűr.Bármit hozzon a sors! *

*Amit én érzek, az nem büszkeség, hanem egy másik bűn. Rosszabb az összes többinél, amelyek azonnali, heves és forró bűnök. Ez a bűn mélyen az ember belsejében van, és csendben, észrevétlenül rágja belülről, mint borsóféreg a disznót. Ez a Nyolcadik Főbűn. Az, amit Isten kifelejtett. A Remény.*

*Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz! Minden nap meg kell küzdenünk de én erre vágyom mert akarlak téged! Mindenestül! Örökre! Együtt, minden nap! *

*Nem vagyok különleges. egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal. Egyszerű életet éltem: nem állítottak nekem szobrot; a nevem hamarosan a feledés homályába vész; de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam,mint bárki más. Egész szívemmel és lelkemmel szerettem valakit, és ez nekem bőven elég*