Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4177
|
Te lány...
Következő sorokat ismét egy páratlanul kedves teveagzditól kaptam.
Kilétét nem árulhatom el -sajnálom-
Te lány...
Te lány, a szemed igéző,
Pillantásodra raboknak kezéről lehull a bilincs,
De kik eddig szabadok voltak, most rabbá válnak,
A szemed rabjaivá.
Te lány, az ajkad tűz,
Csókodra jéghegyek olvadnak s lucskos vízként
Terülnek lábaid elé.
Élő testként hamvadnak el az égető lángban.
Te lány, édes leheleted szédítő,
Te lány, gyöngy orcád, mint a Nap,
Te lány, nélküled s veled egyaránt meghalok,
Te lány, engedd az utóbbit, a gyönyörű halált.
Te lány, arra kérlek, halld meg halk hangom,
Te lány, hatoljon kicsiny füleden át szívedig a szó.
Te lány, szerelmeddel égess, égess egyre jobban,
Te lány, nézz rám s ne adj rövid halált.
Te lány, meglátod, nem pazarlod hiába égető erőd,
Mit pazarolni... hisz csak az vész el, ami fogyó.
A másé lehet, hogy véges, de a tiéd örökké megmarad,
S ha a világ elpusztulna, akkor is tovább lobogna.
Te lány, tudnod kell, hogy mit teszel s tudod is.
Rám léphetsz, megtaposhatsz, újra és újra elébed állok,
Felajánlom magam: üss, vágj, tépj, ölj, de ne gyűlölj.
S ha már megnyugodtál, csak a szívedig emelj fel.
|
