Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151787
|
2005. augusztus 28.
Szombati-Szabó István: Isten
Te azt mondod, hogy fú a szél...
De én tudom, hogy ami fú, az nem a szél.
Mert hajnalokba-nyúló éjszakákon
Meghallottam s mondom, hogy nem a szél fú...
Az Isten az, aki olyan nagyokat sóhajt,
Hogy végig-zúdul a világ felett.
Te azt mondod, hogy mennydörög s vihar lesz...
De én azt mondom: nem a menny dörög.
Mert hajnalokba-nyúló éjszakákon
Meghallottam és azóta tudom:
Hogy Isten hörgő zokogása az,
Mely megrázza a hegyeknek gyökerét is.
Te azt mondod, hogy a horizont peremén
Most leszáll a hold, mert elmúlt az éjjel
S azután feljön a nap és majd reggel lesz utána...
De én tudom, hogy nem a hold az, ami leszáll,
Hanem egy nagy ragyogó könnycsepp.
Hajnalokba-nyúló éjszakákon megláttam,
Hogy a szomorú Isten sírja el őt egyik szeméből.
Könnycsepp ő, mely Istennek
Éggömb-orcáján szomorúan leperdül.
S amit te napnak mondasz:
Istennek a másik szeméből
Egy másik, nagy, szomorú könnycsepp,
Amely utána-gördül az előbbinek...
S így hullanak ok.
Így peregnek végig a Jó-Isten arcán.
Így kergeti, váltja és követi egymást
Ez a két könnycsepp örök-időktől örök-időkig,
Mert öröktől-fogva mindörökké
Elsírja őket naponta a szomorú Isten...
Te azt mondod, hogy esik, zuhog vagy záporzik az eső...
S én azt mondom, hogy nem az eső az, ami esik.
Mert én tudom, hogy egy-egy búbánatos mennyei órán
Maga köré ülteti odafent angyal-unokáit az Isten
S minket mutogat nekik, rólunk beszélget
És mond nekik szomorú meséket a mi életünkről...
Az angyalok sírnak úgy odafent, mint a záporeső.
(Minderre te azt mondod, hogy én istentelen vagyok,
Pogány-hitű vagyok és hogy Istenből
Csúfot űzök az én balga hitemmel.
De én tudom, hogy ő az, hogy mindenütt ő van,
Hogy ő nagyon jó és nagyon szeret
S azért olyan szomorú, aki sokat sír...
Mert mindig sokat sírnak azok, akik nagyon szeretnek.
Ám te ezt nem hiszed el, sőt konokul tagadod
És éngemet Isten-becsmérelőnek mondasz.
De mióta én e titkok nyitjára rátaláltam,
Mindegy nekem nagyon,
Hogy az emberek miképpen vélekednek az én hitemről.
Mert soha, soha, soha, senkise szerethette még jobban az Istent,
Mint ahogy én szeretem.)
|
