Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/151787
|
2006-12-15
Szent-Gály Kata: Az apostoli tanítás
Hiszek az egy Istenben:
az egyetlen Úrban,
aki maga a Lét és a Létrehívó,
az Élő és Éltető,
a halál nélküli Teljes Élet,
aki nem volt és nem lesz,
aki: Van.
Hiszek a lényegében egy,
személyekben hármas szeretetközösségű Istenben,
a Csodálatos Titokban,
aki annyira tökéletes,
hogy végtelenül egyszerű.
Hiszek az egészen Rend-kívüliben,
aki nem fér be tudományos rendszereinkbe,
aki olyan,
mint valami óriási Titkos Írás,
melyet nem lehet megfejteni,
mert nincs hozzá összehasonlító anyagunk,
s maga a nyelv,
melyen íródott,
rokontalan a Földön.
Hiszek a Nagy Jelenlevőben,
aki éppen úgy foghatatlan számunkra,
mint a folyton surranó jelen,
amelyet mégis élünk,
a pillanat határmezsgyéjén,
múlt és jövő közt áramló életünkben.
Ő a Mindent-látó és Mindent-ismerő,
az Állandóság maga,
kiben a dolgok megélik mulandóságukat.
Hiszek a Mindenható Atyában:
a kezdet nélküli Kezdetben,
a vég nélküli Végben,
aki van, születés nélkül,
gazdagít szegényedés nélkül,
változtat változás nélkül.
Az ő alkotása mindaz, amit ismerünk,
és amit majd ezután fogunk felfedezni.
Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.
Őt vallom a világmindenség Teremtőjének.
Hiszek Jézus Krisztusban:
a mi Urunkban,
akinek mindent átadott az Atya
az isteni lét Külön Világa mélyén,
aki nem Ő, de egyenlő vele
időtlenségben, hatalomban és dicsőségben.
Ő az Atya Teljes Megnyilatkozása,
az Istentől való Isten,
a Képmás és Kimondás,
az egyszülött Fiú.
Hiszem,
hogy az Örök Ige
az Atya akaratából és a Szentlélek erejéből
Mária által
emberi természetet vett magára:
testet és lelket,
és időszámításunk fordulópontja körül
belépett az emberiség történelmébe.
Ő a megígért Eljövendő,
a láthatóvá lett Láthatatlan,
a Megtestesült Isten.
Hiszem,
hogy a szeretet engedelmességében
egy személyes embersorsot élt meg közöttünk:
volt gyermek és ifjú,
volt kétkezi munkás,
majd körüljárt hazájában,
és meghirdette Isten Országának örömhírét,
miközben sok jót tett az élet szegényeivel.
Megváltói küldetésének tudatában
hatalommal beszélt és erővel,
de mivel Isten Fiának vallotta magát,
saját honfitársai halálra ítéltették
egy megfélemlített bíró,
Poncius Pilátus helytartó által.
Hiszem,
hogy ugyanez a Jézus Krisztus
mint az emberiség feje,
magára vette vétkeinket,
és a megostoroztatás kínja
s a keresztrefeszíttetés gyötrelme után
halála által megváltotta a Világot,
s azóta életünk van az ő nevében.
Hiszem,
hogy valóban meghalt,
hogy valóban fel is támadt,
és miután tanítványainak meghagyta,
hogy az egész világon hirdessék tanítását
és tanúskodjanak róla,
hazatért az Istenhez:
az ő Atyjához és a mi Atyánkhoz,
az ő Istenéhez és a mi Istenünkhöz.
Hiszem,
hogy Ő, aki velünk élt,
és embersége szerint egy volt közülünk,
az Idők Teljességében ismét eljön,
mint Igazságos Bíró,
ítélni eleveneket és holtakat,
eljön az emberségen átragyogó istenség fényében,
mert minden hatalmat neki adott az Atya
Mennyben és Földön.
Hiszek a Szentlélekben,
az Atya és Fiú személyes szeretetében,
az Egység Lelkében az isteni Személyek között,
akit a Feltámadott küldött nekünk az Atyától,
hogy mi is egyek lehessünk általa.
Hiszek a szíveket kitágító Úrban,
aki szólt hozzánk a próféták által,
aki ma is működik Egyházában,
és nem tagadja meg világosságát
a hozzá fordulóktól.
Hiszek a Nyugtalanító Lélekben,
az Eszme-Kerestetőben,
a Hívogatóban és Éltetőben,
a nekünk adott Isteni Csókban,
akit az Atyával és Fiúval együtt
és egyformán illet
minden dicséret, dicsőség és imádás.
Hiszek az Egyházban,
a Jézus Krisztus alapította Közösségben,
mely eleven sziklára épült,
s az ígéret szerint nem döntheti meg
sem bűn,
sem széthúzás,
sem Poklok Hatalma.
Vallom,
hogy az egy Keresztség
az Apostoli Egyház tagjává tesz,
megtisztít a bűntől,
és jogot ad a szentségek vételére.
Hiszem,
hogy mindnyájan összetartozunk Krisztusban,
üdvösségünk szerzőjében,
aki nem ismer elválasztó különbséget
népek és fajok között.
Ő az Elsőszülött Testvér,
akinek teljességéből merítettünk,
akinek tagjai vagyunk a kegyelem által,
és akiben ez az egység fennáll
élők és holtak között is.
Hiszem,
hogy Isten végtelenül irgalmas:
Ő megbocsátja azt a bűnt is,
amit mi nem tudunk megbocsátani magunknak,
de a töredelmes szívet megkívánja,
s a jóakarat őszinte készségét,
hogy ismét eleven hajtás lehessünk
a Szőlőtőkén,
aki a Krisztus.
Várom a holtak feltámadását:
a Nagy Találkozást mindazokkal,
akiket szerettem,
akiknek megbocsátottam,
akikkel szemben nekem volt tartozásom,
s akik éltek vagy élni fognak a Földön.
Várom a mulandóság elmúlását:
a véglegessé záruló létet,
az egységet és békét önmagunkban.
Várom azt az isteni kézmozdulatot,
mely minden könnyet letöröl szemünkről,
s az örök Világosságot,
mely feltárja a szenvedés titkát,
és szívünket betölti az ismeret örömével.
Várom az élet teljességét:
a szeretetközösséget egymással
és az életközösséget Istennel,
az Atyával,
a Fiúban,
a Szentlélek által.
Amen.
|
