|
Mano naplója
_DUDE_ [120893 AL], gazdája Mano
Nem is tudom...
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/120893
|
Nem is tudom...
Azt mondják mindennap észrevehetsz egy csodát csak nyisd ki a szemed. Meddig láthatjuk még ezeket a csodákat? Olvadnak a gleccserek, írtják az őserdőket. Minden nap erőszakot követünk el az anyatermészeten. Gyilkosság, erőszak, terrorizmus, de meddig? Nem sokáig. Hamarosan mindenki azzal lesz elfoglalva, hogy valahogy életben maradjon. Ez vízió? Bárcsak így lenne. De a jelen mást vetít előre. Miért van ilyen hőség? Miért teszik fel egyáltalán ezt a kérdést? Hisz mindenki tudja a választ. Saját magunknak "köszönhetjük". Forró aszályos nyarak következnek és hideg, kemény telek kevés csapadékkal. Az ember miért képzeli magát felsőbbrendű fajnak? Azon belül is mi fehérek különösképpen? Miért képzeljük magunkat különbnek mint az állatok és növények? Ők táplálkoznak, szaporodnak, hogy a fajuk fennmaradjon. Ők annyit használnak fel a természet erőforrásaiból amennyi létfenntartásukhoz szükséges. Az ember? Gondolom nem kell mondanom. Persze ha a boldogság és szeretet lenne a fontos talán harmóniában tudnánk élni a természettel. Tudom, tisztában vagyok vele nekem nagyon érzékeny a lelkem. A TXT-n néztem a sok társkeresőt és már ettől könnyes lett a szemem hiszen én is az vagyok és tudom milyen a magány. A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon, de ha nem talál viszonzásra az a pokol. Én szerelmes vagyok egy lányba és nem tudom elfelejteni. És ahogy Marqez írja annak a hiánya a legkegyetlenebb aki melletted van, de tudod, hogy sose lesz a tiéd. Élj boldogságban! Élj jó emberként! De sajnos nem mindegyik ember gondolkodik így. Hisz van akiben a szeretet egy szikrája sem lángol. És gyerekeink, unokáink is ezen a kis bolygón szeretnének majd egykoron élni s boldogulni. De ha nem lesz erdő, nem lesznek tiszta vizű patakok, nem lesz éltető levegő amit belélegezhetnének, akkor mi lesz? Én egy csepp vagyok a tengerben. Kérlek benneteket így gondolkodjatok! Az élet néha nehéz döntések elé állít. Megismerkedtem egy 29 éves lánnyal a cseten. Little kóros, szegényke kerekesszékbe kényszerül és mind a 4 végtagja le van bénulva. Még soha nem ismertem ilyen gyönyörű lelkű lányt. Ő olyan jó és szeret engem, pedig még nem is találkozott velem. És Ő tiszta szívből szeret, érzem. És azt írta, szeretne megérinteni és megölelni. És tegnap este beszéltem vele telefonon és azt mondtam neki, hogy nem fogok elmenni hozzá. És sírt és én is és azt mondta, hogy mindig ez van és neki soha nem lesz társa és be fog menni egy intézetbe és ott fog élni mert Ő állandó segítségre szorul. Amikor ezt a levelet írom, szakadnak a könnyeim. Mert én szenvedek. Mert tudom, hogy csak ilyen ember mint én lehet a társa akiben ennyi szeretet van. És annyira szégyellem magam, amiért nem vállalom. Azt mondják a szánalmat a szeretettől nagyon nehezen lehet elválasztani. Amióta megismertem sokszor sírok, mert annyira fáj, hogy neki így kell élnie. Jó ember vagyok? Olyan lelkiismeret furdalásom van. Nagyon szomorú vagyok. :-(((( Most ugyanolyan rossz mint amikor az a lány szakított velem.
|
Problémás tartalom jelzése
|
