Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/66606
|
2007-05-16 Lelkiismeret
Vannak olyan emberek, akik magukat nem kímélve percről percre azon vannak, hogy nekem lelkiismeretet csináljanak. Ezúton is üzemen nekik, hogy ez "sajnos" nem fog összejönni, mert vállat vonok és tovább lépek. Ezt csinálom már évek óta. Nem igaz, hogy aki nap mint nap találkozik velem, pont annak ne tűnjön fel.
Akármilyen hülyén hangzik már nincs lelkiismeretem, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor megtanultam vele élni. Egyszer csináltam valamit, amit megbántam. 2 napig olyan lelkiismeretem és bűntudatom volt, hogy az valami elképzelhetetlen. Aztán a 3. napon úgy keltem, hogy többet ilyen nem lesz, mert én nem akarok úgy élni. Na akkor sikerült rolót húznom. Azóta nincs, és az a dolog sem bánt már egyáltalán. Persze ilyenkor mondaná azt a Dia, Barbi vagy akár a saját Mamám, hogy milyen szívtelen és kegyetlen vagyok, amikor egyik sem igaz. Egyszerűen csak nem mutatom ki az érzelmeimet, tudatosan! Jól olvastad, tudatosan. Miért hangoztassam, hogy így szeretlek meg úgy szeretlek? Azt érzeni kell és nem mondani. Szerintem.
Alapból viszont nagyon örlnék annak, hogyha nem izzadnátok azon, hogy minden apróságomba beleköttök és "bántotok" vele, mert lelkiismeretem akkor sem lesz, csak max még szemetebb leszek, mint idáig. Ez meg csak nektek rossz... Ja, és jól tudom, hogy milyen kiállhatatlan vagyok, szemét, köcsög és ott rúgok bele a másikba ahol csak tudok és akkor amikor akarok, még akkor is, hogyha az a szerencsétlen nem bántott. Most, hogy ezt írásba adtam könnyebb lett a lelketek??? Nem tagadom! Tudom, hogy erre nem kell büszkének lenni, nem is vagyok, de elfogadom és ha valaki így nem tud elfogadni, akkor sajnálom. Soha senkit nem kértem, hogy barátkozzon velem. A Karina is meg a Bogi is magától ugrik minden egyes reggel a nyakamba... Egyébként meg 2 énem van. Egy iskolás és egy itthoni. Itthon más vagyok mint a suliba. Itthon másképp viselkedek, mint a suliba. ITTHON MINDEN MÁS, ÉN IS! Ti nem tudjátok mi van velem itthon. Mit csinálok, kivel mit teszek, kivel hogy beszélek... semmit sem tudtok! Csak azt tudjátok, amit a suliban láttok. Akár milyen hihetetlen én is elmegyek az unokatesóm szülinapjára, én is látogatom a nagyszüleim és én is minden olyat csinálok amit ti. És az, hogy ilyen gusztustalan természetem van, arról nem tehetek. Tessék menni apuhoz vagy édesanyuhoz reklamálni. Nem én választottam.
Lehet, hogy tudnék de NEM akarok változni...
Azt akit szeretek, akit a barátomnak nevezek, akinek adok a véleményére, akiben megbízok azokkal is teljesen más vagyok. Másképp állok hozzájuk. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de tudok kedves lenni.
Egyébként meg mindezek ellenére majdnem minden ismerősöm, haverom és barátom halál jófejnek tart.
Ez furcsa, nem? (=
|
