Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/125636
|
2022-03-07
-Marilla kedves, jöjjön gyorsan! Itt már csak maga segíthet! – Rontottak be az ajtón.
A fiatal lány már meg se lepődött, hogy kopogás nélkül törnek rá. Feltápászkodott a hatalmas ablaka előtti karosszékéből, mely a közeli rengetegre nézett. Ez volt a lány töltő tere, szinte úgy működött számára, mintha feldugták volna szíve áramköreit a kettő-húszra. Erre töltődésre most egyébként is nagy szüksége lett volna, hiszen éppen csak elkészült levendula teája, az előző „látogató” óta.
A konyhába érve gőzölgő bögréjét a kosara mellé tette, majd felkapta a fonott csomagot és az bejárat felé vette az irányt, ahol még mindig az ajtón támaszkodva lógott be az egyébként mosolygós Pali bácsi.
-Jaj, kedves, bocsássa meg, hogy magára törtem, de a Gyurka fiam… az a kutyaütő, leesett a fáról. Aztán mi lesz vélem, ha az is lesántul mint én? Az én gyerekkoromban még nem voltak ilyen igyes-bajos vajákos asszonyok, mint kiskegyed. Az én lábamat senki nem tudta helyre tenni, annak idejin. Még talán a pálinka volt az egyetlen gyógyszer. -fecsegett az öregúr, valószínűleg zavarában. A gyógyító már megszokta, hogy az emberek sokat beszélnek és az még a jobbik eset, ha a szemébe mondják panaszaikat és nem az utolsó pillanatban keresik fel. A lány egyébként sem birtokolta a falusiak szeretetét, így igyekeztek kerülni a társaságát. Gyakran a háta mögött beszélték ki és gonosz boszorkánynak, tartották.
A leány a füves kosár fülét markolva, bólintott és megindult a férfi felé. A bácsi elengedte az ajtó kilincsét, utat engedve a nőnek, aki az ajtót betéve követte az öregurat bicegését figyelve.
Pali bácsit a kicsiny településen mindenki ismerte. Minden gyütt-menthez volt egy-két jó szava és őszinte ember lévén mindenről meg is volt a véleménye. Szeretett társalogni, gyakran a szája többet járt, mint a keze. Azonban nem állítható róla, hogy lusta, naplopó ember hírében állna. Amint jött a hosszú nappalok időszaka, ő napkeltétől napestig kint, dolgozott. Nemegyszer megesett, hogy drága Rózája sipítozva ment körbe a faluba, hogy nem látták- e az ő édes urát, mert már besötétedett és még nem ért haza. De hogy is siethetett volna? Mikor kisgyermek kora óta merev a bal lába, úgy húzza szegény maga után. Tudni illik, Palkó korában még nagy focisztár palánta volt a poros utcákon. Azt mesélik mindig az asszonyok a pletykapadokon, hogy derékba tört a karrierje a megboldogult Lajcsi miatt, aki egy becsúszó blokkal lesántította. A nénik, előszeretettel, nosztalgiáznak a Palkó szerenádjairól is. „Micsoda szép szál legény volt te..”: mondják mindig ábrándozva. Most is kint ültek a fejkendős hölgyek, ahogy az utcán siettek végig (már amennyire Pali bácsi lába bírta az iramot). Össze-össze sugdostak, ahogy elhaladtak mellettük. Marilla már fel se vette a rosszindulatú szavakat, amiket innen onnan kihallott egy-egy visszafojtott mondatból. Már vagy hat esztendeje itt lakik a falu szélén és még mindig nem szokták meg a jelenlétét a hölgyek. Hiába segített annyi sérülést jósolt jövendőt a termésről, vagy éppen szerelmi kérdésekben nyújtott vigaszt, még mindig nem érte el, hogy ne pletykáljanak róla rosszindulatúan.
-Megnyomordik a gyerek… aztán ki lesz, aki fogja nekem az ökröket a szántásba? Édes, jó asszony, ugye tud segíteni? – nézet rá ijedt és kérlelő tekintettel az öreg, ahogy a kertjük kapuját tárta szélesre a leány előtt. – Csak tovább egyenesen kedves, a tiszta szobába fektettük a kölköt.
Marilla belépett a tornácra a muskátlikkal kirakott boltívek közé. Az ajtónak csak az alsó része volt csukva, nyár lévén. A lány orrát megcsapta a frissen sült almáspite meleg illata, de fel is kellett ébrednie az édes kábulatból, mikor Róza néni jelent meg előtte könnyes. kétségbeesett nagyszemekkel.
-Jaj, arany lányom! Jó, hogy megjött én már nem tudom, hogy nyugtassam meg a kiscsibémet. Teljesen merev a lába a kisdrágámnak. De miért nem tud figyelni ez a gyerek? Hát nem letört alatta az a kiálló ág ott a cigányfán? Kerülj hát már beljebb, te lány! Ne állj odakint! - nyúlt a fiatal asszony karja után, hogy behúzza az ajtón, de felúton befejezte a mozdulatsort, mintha falba ütközött volna. Ez sem okozott túlnagy meglepetést Millának. A falusiak félnek tőle, egyenesen boszorkánynak tartják, pedig csak jól ért a növényekhez meg az orvosláshoz. Tud dolgozni az emberek energiáival, tehát lényegében saját magukat gyógyítják meg. Milla csak segít irányítani az embereknek a saját rezgéseiket.
Az ajtón belépve a cserépkályhával találta szembe magát. Róza asszony jobb felé tárta ki karját, ezzel jelezve az utat a tiszta szoba felé. A lány a szobában az ágyhoz lépett, végébe letette a csodakosarat, majd megfordulva az ajtóhoz sétált, hogy a háziasszony kezébe nyomjon egy textiltasakot.
-Jó asszony, nyugodjon meg! És tegyen fel vizet forrni, a zsák tartalmát felezze meg az egyikből készítsen magának teát a másikat egy lavór vízbe tegye és készítsen borogatást a Gyurkának belőle. Szüksége lesz rá, ha én elmentem. – azzal megfogta szoba kilincsét és betette a kíváncsi Róza asszony és Pali bácsi előtt a nehéz faajtót.
|
